Kevésbé ismert és még kevésbé használt tavaszi zöldségünk a spárga, vagy más néven aszparágusz, népi elnevezéssel a csirág. Nyugat-Európában, főleg Németországban nagy kultusza van a növény fogyasztásának, hazai népszerűsége ezzel szemben méltánytalanul kicsi, pedig Magyarország spárgatermesztő nagyhatalomnak számít.
A kérdés jogos: akkor hová kerül a hazai kiváló minőségű spárga? Természetesen elsősorban az imént említett német és osztrák piacra. Való igaz, hogy rágább zöldségről van szó, viszont koraisága, fogyasztásának kedvező élettani hatásai (vizelethajtó, sok A, B1, B2, C, E-vitamint és folsavat tartalmaz) miatt mindenképpen ajánlott a menübe illeszteni, amikor szezonja van.
A spárga Európában és Ázsiában őshonos növény, vad változatát már az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is fogyasztották. Tudatosan termeszteni a XV-XVI. század körül kezdték, üzemi termesztése pedig csak a XX. század elejére alakult ki. A jó minőségű spárgasíp kemény, nem fonnyadt, egységes színű (enyhén lilás lehet a fejnél), egyenletesen vastag, nem fás, lehetőleg egyenes, a fej szorosan zárt, a hajtás nem kinyílott. Egészséges, nincsenek rajta repedések, rozsdás elszíneződések.
Az előkészítést kezdd azzal, hogy a síp alsó végéből 2-3 cm-t levágsz, mert ez az alsó rész általában túl rostos. Ezután a fehér spárgát hosszában éles késsel vagy zöldséghámozóval meg kell hámoznod, a fej alól kiindulva (a fejet nem kell, az mindig zsenge). A zöld spárgát nem kell hámozni, legfeljebb az alsó részét, ezután mehet a főzővízbe. Az enyhén sós-cukros vízben kis lángon, lefedve főzd a spárgát, a zöldet nagyjából 5 percig, a fehéret kicsit tovább, 8-10 percig. A spárgát lehet még vajon párolni, sőt Spanyolországban grillezni is szokták, számtalan recept találhatsz még a világhálón és az oldalunkon is.
