Te is olvastad, hogy sokan lázadoznak az angol McDonald’s-okban, mert betiltották a műanyag szívószálakat?
Egyetlen hét alatt 36 000 vendég írta alá azt a beadványt, hogy azonnal állítsák vissza a korábbi rendszert.
Most szándékosan tagolva, számokkal leírom neked, hogy mennyi műanyag szívószál fogyott idáig évenként Nagy-Britanniában: 8 500 000 000 darab. Tudom, te is képtelen vagy elképzelni, ahogy én sem vagyok rá képes.
Az angolok dühöngenek, mert a papírból készült – egyelőre kezdetleges, kísérleti – szívószálak beleolvadnak a poharukba, és olyan az ízük „mintha WC gurigán keresztül” kellene fölszippantani az italt. Hát, így szétolvadva tényleg nyomorultul néz ki…
(Kép: Facebook)
(Mondjuk, a szalma szívószálat már olyan rég kitalálta az emberiség, hogy azóta – úgy látszik – el is felejtette.)
De, öngyilkosok lennénk pusztán kényelemből?
Alig pár kilométerrel oda, a tenger másik oldalán nem kellett elképzelni a milliárdnyi szívószálat, mert egy teherhajó balesete után a holland partokat elöntötte a műanyagszemét. Olyan végzetes volt a helyzet, hogy ki kellett vezényelni a katonaságot szemétszedésre.
Ha csak egy pillanatra belenézel a videóba, láthatod, amint abban feltűnik a másik nagy környezetgyilkos, a permetezőfej, amiből szintén nem fogy kevesebb, és annak is jó 150 év a lebomlási ideje…
Ez a lebomlás téma is… Mivel a műanyag új találmány, alig száz éves, csak találgatni lehet, mennyi is a lebomlási ideje. Nemrég, a kertünkben ásva kifordult egy kaucsuk baba feje, amit, mintha tegnap rejtettek volna a föld alá. Tisztán olvasható volt benne a gyártó neve és a készítés éve: 1909.
Különben is, a lebomlás nem azt jelenti, hogy eltűnt a veszély, tiszta a levegő, hanem azt, hogy mikrorészekre esik, és úgy még veszélyesebb, mint előtte. Egy rigó ritkán eszik fülpiszkálót, de mikroműanyagot mindennap.
Itt az ideje, hogy valami jót is mondjak a körülöttünk lévő világról.
Nemrég írtam neked arról, hogy gondolj az ünnepek alatt szárnyas kis segítőidre, a méhekre is, és legalább egy lyukacsos téglát tégy ki nekik, hogy ki tudják keltetni utódjaikat.
Most kiderült, hogy a Notre Dame tetején is voltak kaptárak, ahol 200 000 méh élt. A tűz után a méhészet iránt érdeklődők az egész világról hívni kezdték a sekrestyést, hogy mi lett a méhekkel. Mivel nem lehetett megközelíteni helyüket, a műholdról készült képeket kellett elemezni. Kiderült, hogy szerencsésen túlélték a tüzet.
De, hogy idén is meglesz-e a Notre Dame évi 25 kilós méztermése, azt még nem tudni.
