Brigi tíz éves volt a múlt hétvégén, és ebből az alkalomból – többek között – egy fehér farmernadrágot kért szülinapjára.
A nadrágot már előző este megkapta, hogy ebben pompázhasson buliján, ahová sok barátnője és azok szülei is hivatalosak voltak a családon kívül.
Kerti mulatság volt, mert azon a hétvégén már harminc fokig melegedett az idő. Bár a gyerekek és felnőttek külön játszottak, beszélgettek, időnként egy asztalnál állt mindenki, például, mikor a tortát felvágták, vagy az ajándékbontás volt.
Brigi csendes és nyugodt kislány, aki szereti és igényli a nyüzsgést, de nem veti bele magát olyan vadul, ahogy osztálytársainak többsége. Ők sikítozva rohangáltak a kertben, és kipróbálták az összes ott talált játékot, a trambulintól a pingpongon át a csúszdázásig. Brigi mosolyogva bámulta őket egy hintaágyban ringatózva.
Tulajdonképpen a buli kezdetétől a végéig mindenki látott mindenkit, kivéve, ha valaki felszaladt a házban lévő mosdóba.
Este, amikor már rég vége volt az ünnepségnek, a vendégek hazamentek, Brigi is ágyban volt már, anyukája megtalálta földre dobott vadonatúj nadrágját, amelyen nagy foltok virítottak. Ha van semleges barna szín, akkor az ez volt.
Nem csoki nyoma, nem rálöttyent kávé, nem is kóla, nem valami gyümölcs, nem lekvár, nem is fekália, és legfőképp nem vér. Viszont rozsda sem. És nem valamiféle olaj vagy akril festék. Anyuka nagyon elgondolkozott, körmével birizgálta, orrával szagolta, de nem jött rá, mi okozhatta a foltokat. Már fent történt az eset? Itt a lakásban ömlött rá valami vegyszer? Valami hajfestős vacak?
Annyire kíváncsi lett, hogy felköltötte Brigit félálmából. Brigi, mi ez? – kérdezte tőle a kislány arca elé tartva a foltos farmert. Nem tudom – mormolta Brigi nagyon álmosan.
Mit öntöttél rá? Hol történt?
Nem emlékszem. Nem tudom, Én nem is láttam – mondta Brigi, befordult a fal felé és elaludt.
A titok akkor kezdett igazán kiterebélyesedni, amikor az anyuka megpróbálta kiszedni a foltokat.
Először hideg vízzel próbálkozott, nagyon óvatosan, hátha mégis kávé. Citrom. Semmi eredmény. Só. Semmi. Szódabikarbóna. Semmi. Aztán folttisztítóba áztatta egy órára, a kapható legjobba. Semmi. Következett a mosószappan. Semmi. Majd mosószappan, klór tartalmú tisztítószer, kefélés addig, amíg nagy hab nem lett, és a szövetszálak éppen kezdtek megbomlani. De, a folt maradt. Szerves és szintetikus hígítók következtek – nulla eredménnyel. Különleges rozsdaoldók – a foltok meg sem moccantak.
A legmagasabb hőfokon főzte ki a mosógépben dupla adag mosószerrel.
A foltok változatlanul megmaradtak. Nem is nagyon fakultak.
Másnap – mint egy jó bűnügyi helyszíneléskor – megnézték az összes videofelvételt és fényképeket, amik a szülinapon készültek. Brigi nadrágja már a tortázás előtt foltos volt, de a többi gyereken egy pötty sem. A kislány szerint ő nem csinált semmi különöset, nem járt új, idegen helyen, nem fogott a kezébe semmi olyan tárgyat, amit nem ismert volna.
A nadrág azóta bejárta az összes szomszédasszony fürdőszobáját, mindenki bevetette háztartási fegyvertárát, a nadrág már hordhatatlan, de a foltok változatlanul virítanak.
Egyre többen biztosak abban, hogy Brigit űrlények látogatták meg titokban, és az az ital löttyent fehér farmerjára, amivel egészségére koccintottak.
Más magyarázat erre már nem lehet.
