Minden eltervezettség nélkül úgy alakult, hogy időnként – főleg hétvégeken – kis figyelmet szentelünk az utcai művészeteknek itt, a ridikul.hu oldalán. Úgy tűnik, sokan kedvelitek ezeket az alkotásokat, és külön öröm, hogy előző írásunkban magyar tűzfalképeket is tudtunk mutatni.
(Hamarosan bicajra pattanunk, hogy megörökítsük a legjobban sikerült pesti alkotásokat.)
Addig is, hadd mutassunk be párat az 1980-as születésű norvég, de jelenleg Berlinben élő Anders Gjennestad képeiből.
Az első ránézésre kiderül, hogy Gjennestad képzett művész. A kiállítások falairól kerültek ki képei a városok tűzfalaira, alkotásai ma már több országban láthatók.
Bevallom, még soha nem gondolkodtam el a képzőművészet és a közlekedésbiztonság összefüggésén, de ha kocsit vezetve váratlanul meglátnék egy ilyen képet, lehet, hogy szájtátva robognék a falnak. Nem a félelemtől, hanem a csodálattól.
Gjennestad igazi művészhez méltón ábrázolja az alakok mozdulatait, és az árnyékolással kivételesen valósághűvé teszi a jelenetet, különösen, ha a képen szereplő emberek közel állnak a valóságos méretekhez.
Azt soha nem fogom megfejteni, mit keresnek ezek a figurák egy általános iskola falain, akkor sem, ha jobban megnézve, udvaron játszó fiúkról van szó, de lehet, hogy csak fantáziátlan agyamtól futja ennyire, viszont az olasz iskola igazgatója odavalónak ítélte.
A szakértő azt mondja – „Egyetlen színnel festett munkáinak az ad különös izgalmat, hogy egyszerre, bár különbözőképp mozgatja meg a szemet és az agyat. A szemnek valósághű illúziót kell agyunkkal festménnyé visszaalakítanunk. Bámulatos, ahová a stencil technológiára alapozott művészete fejlődött.”
Stencil? Itt belekukkanthatsz a munkamódszerbe.
Anders Gjennestad munkáit megtalálhatod saját honlapján és minden kortárs művészettel foglalkozó portálon.
