Konyha

Hová tűnt a zsíros kenyér?!

A gasztro forradalom csodás dolog, ám nem feltétlenül kell mindent eltüntetni a régi konyhából.

Azon gondolkodtam, hogy a gyermekkoromban annyi zsíros kenyeret ettem meg, aminek hallatán egy dietetikus és gasztroenterológus rituális öngyilkosságot követne el, ám nem hogy súlyfelesleg nem volt rajtam soha, sőt inkább cingár alkatúnak számítottam. Mint szinte minden ételből, ebből is a nagymamáé volt a legjobb. Pontosan előttem vannak a mozdulatai, ahogy spájzban az alumínium kenyértartóból elővette a kenyeret, melyet megfordított, majd a késsel keresztet rajzolt a kenyér aljára. Aztán levágott egy vagy két igazán vastag szeletet, melyeket alaposan megkent a házi kacsa vagy disznó zsírral, majd meg is sózott. Néha lila hagymát, máskor pedig új hagyma zöldjét tette pluszban rá. Valószínű egy kardiológus sem ajánlaná jó szívvel, ám én imádtam és a sok foci és egyéb játék után hihetetlenül jól esett.

Zsíros kenyerek. Fotó: www.shutterstock.com

Zsíros kenyerek. Fotó: www.shutterstock.com

Manapság csak amolyan nosztalgikus hangulatú rendezvényeken találkozom a zsíros kenyérrel. Tavaly, amikor még edzősködtem az egyik kollégám azt mondta az alsó tagozatos srácoknak: aki az első lesz, az kap egy zsíros kenyeret! A kicsik pedig néma csendben ültek, mire az egyik így szólt: az micsoda? Ekkor tudtam, hogy öregszem és alaposan megváltozott a világ. Nem mondom, hogy nincsenek kiváló hamburgerek, gyrosok, paninik, vagy hotdogok, de azért én mindenképpen szeretném, ha a kisfiam is megtudná, hogy milyen jó dolog is az zsíros kenyér és egy keveset át tudnék örökíteni neki ennek az ételnek a miliőjéből is, amivel mi azt fogyasztottuk.