Valamikor a 90-es évek elején, amikor nálunk is elszaporodtak a fénykép előhívó gyorslaborok, konferenciát rendeztek ezek környezeti hatásairól. Ez volt az az idő, amikor még filmre fényképeztek az emberek, de ezekről már minden sarkon tudtak papírképeket készíteni. És – persze – minden laborban állt egy hatalmas hívógép, benne sok-sok liter vegyszer.
A hívóban lévő ezüst visszanyerését már megoldották, most az volt a kérdés, mi legyen az így maradt anyaggal. A nagy filmgyárak képviselői egymás után mondták el beszédeiket, amikor egy amerikai cég szónokai felment a pulpitusra egy akváriummal. Az üvegkockában halak úsztak egészségesen és vidáman, noha a felirat szerint abban a filmelőhíváshoz való vegyszer volt. A szónok nem szólt egy szót sem, 60 másodperc után távozott a halaival.
Szegény feje azt várta, óriási siker lesz szokatlan, néma, de látványosan meggyőző fellépése a hal- és környezetbarát vegyszerrel, és várta, hogy megrohanják a vevők. Várta, hogy asztalra tehesse a nagy aduászt, hogy az ő előhívója még jóval olcsóbb is, mint a többiek mérgező anyagáé. De, alig jöttek érdeklődők. Teljesen összeomlott. Szerencsére, harcedzett főnöke felvilágosította arról, hogy a gyorsszalonok tulajdonosai valószínűleg „más módon járnak jól”, ha a mérgező előhívókat veszik továbbra is. „Érdekeltté kell őket tenni a jó választásában” – mondta a lassan ocsúdó szónoknak.
Később én is ennél a cégnél dolgoztam, és bizalmam a mai napig töretlen benne. Így nem kaptam szívemhez, amikor egy környezetvédelemmel foglalkozó tanulmány ezzel a címmel jelent meg:
„Száz vállalat, amely leginkább felelős a Föld üvegházhatásárét. Neveik, a székhelyeik és vezetőik.”
Gyorsan a tanulmány mellékleteként kiadott térképre nézetem, és jólesően nyugtáztam, hogy továbbra is tiszták vagyunk.
Az viszont nem tetszett, hogy száz, döntően gáz- és olajipari cég vezetőit a szégyenpadra ültessenek. Sok olyan van köztük – hogy csak egy okot mondjak – akik papíron magáncéget vezetnek, valójában azonban államuk kormányától függ minden cselekedetük. (Igaz, nem erőszakkal öltették őket az igazgatói székbe…)
És, bármekkora fizetésük is legyen vezetés legfelső csúcsán, ha nem az állam, akkor a részvényesek a főnökeik – nincs korlátlan hatalmuk. Lehet, most éppen azon dolgoznak, hogy sokkal környezetkímélőbb üzemeltetési eljárásokat dolgozzanak ki. Mert tudok ilyen esetekről is. A döntés végső soron a mi kezünkben van: nem lehet egyszerre ablakunk mellett csicsergő madarakat és olcsó benzinárakat is akarni, naphosszat folyatható melegvizet, fűtést és félnapos szellőztetést.
Ezért lepett meg, hogy Ferenc pápa a fenti vezetők közül sokat fogadott pár napja a Vatikánban. Rögtön azzal kezdte, hogy szerinte létezik klímaváltozás, a mindannyiunkat veszélyeztető klímakatasztrófa. A veszélyeztetettebbek mégis a szegények. Ők menekülnek el legnehezebben a szárazság, a hurrikánok és az áradások elől. Ferenc pápa szokatlanul „szakmai” beszédet tartott, amiben a szénáraktól az energiai szektor foglalkoztatási helyzetéig sok mindent megemlített.
Összegzésül azonban mindenki számára érthetően fogalmazott: ezen, a most élő generáción van a felelősség a bolygó sorsáért, és nem hagyhatunk magunk mögött egy tönkretett világot. Itt és most kell cselekedni – jelentette ki a pápa az energetikai cégek vezetői előtt.
