Június 4-én ünnepelte az utolsó születésnapját. Ekkor már beteg volt. Májusban kórházba került, és június 19-én feladta a harcot Horváth Ádám. A rendező 1930-ban született Budapesten. Dédapja Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője, nagyapja Molnár Ferenc író, apja Horváth Zoltán, a Népszava főszerkesztője volt. Nem csak a családját a baráti körét is az értelmiség színe-java adta.
A Kossuth-díjas rendező, a Magyar Televíziónak is volt az elnöke Fotó: MTI/MTVA/Zih Zsolt
Eredetileg agrobiológusnak készült. 1948-1949 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt, aztán éles váltás jött a művészetek felé. 1952-1956 között a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja és karvezetője volt. 1957-ben külsősként került az induló televízióhoz Apáthi Imre asszisztenseként. 1958-tól a Magyar Televízió munkatársa volt, egy évvel később pedig már rendezőként dolgozott. 1961-ben került be a főiskolára, Máriássy Félix tanítványaként 1965-ben diplomázott. 1967-től a Magyar Televízió művészeti főosztályának vezető rendezője volt. A Magyar Televízióhoz ezer szállal kötődő Horváth Ádám 1994-1995 között a tévé elnöki posztját is betöltötte.
1963-ban ő készítette az első televíziós portréfilmet Székely Mihályról, s ő volt az első színes adás rendezője is 1969. április 5-én. A több mint negyven televíziós év alatt háromezernél is több műsort rendezett. Legismertebb és legnépszerűbb munkája az első magyar teleregény, a Szomszédok, amelynél először hat adásra kérték fel, végül háromszázharminckét rész készült 1999-ig. 2004-től az Életképek sorozat rendezése is az ő keze munkáját dicsérte, pedig akkor már visszavonult.
Horváth Ádám utoljára idén februárban jelent meg a nyilvánosság előtt a Országos Mentőszolgálat Markó utcai Mentőpalotájának udvarán, ahol 12 éven keresztül forgatták a Szomszédok egyes részeit Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Munkásságáért kapott kitüntetéseket hosszasan lehetne sorolni: 1970-ben Balázs Béla-, 1985-ben Erkel Ferenc-díjat kapott. 1978-ban érdemes művész, 1990-ben kiváló művész lett, rendezői életművéért 1991-ben megkapta a tévékritikusok díját. 2002-ben a XIII. kerület díszpolgárává, 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották. 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki több évtizedes nagysikerű rendezői munkássága elismeréseként.
Nyugodjék békében!
