Siker

A Backstreet Boys az Arénában

Együtt éneklés, könnyek és sikolyok voltak, de már nem repültek a bugyik.

Mióta a világ világ, mindig is volt olyan, hogy összeválogattak pár csinos lányt vagy fiút, ha nem tudtak, hát megtanították őket táncolni-énekelni, mert igazán jól mutattak együtt a színpadon. Ha nem hiszünk a leírásoknak, akkor higgyünk a filmszalagoknak, amelyeken már a harmincas években feltűnnek a nagyhangú, teljesen egyforma magasságú, arcú, frizurájú, öltözetű csajok, akiknek csak a hangjukban volt annyi eltérés, hogy kiadják a tökéletes harmóniát.

Az emberek szeretik az ilyesmit. Tehát nem a nyolcvanas-kilencvenes évek találmánya a csinicsapotok szervezése. De kétségtelen, a kamasz, vagy éppen húszéves cuki fiúbandák tömeges színpadra állítása a 90-es években történt, az volt az aranykor. Világszerte, mindenütt, nálunk is.

Akkoriban, barátnők között az a vita dúlt, hogy a Backstreet Boys, a Boyzone, a Five, a kölykökből álló Hanson, a New Kids On The Block, a NSYNC, a Take That vagy a Westlife csapatában vannak-e a helyesebb fiúk, és név szerint, ki a legeslegjobb. Ezzel nem kevés tanulásra szánt délután lehetett átvitatkozni a leányszobák falára rajzszögezett képek előtt.

Ha valami világjelenség, akkor nosza, mi se maradjunk ki belőle, jött is rögtön a Bizö Boys, Picasso Branch és a Shygys, hogy mindjárt mondjak hármat.

Amikor tegnap a Papp László Budapest Sportarénában elkezdődött a Backstreet Boys koncertje, az volt a kérdés, mennyi lelkesedés és illúzió maradt meg a 90-es évekből a csapatban és közönségükben.

Budapest, 2019. június 25. Kevin Richardson, Brian Littrell, A.J. McLean, Howie Dorough és Nick Carter  az amerikai Backstreet Boys együttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2019. június 25-én. MTI/Mohai Balázs

Budapest, 2019. június 25.
Kevin Richardson, Brian Littrell, A.J. McLean, Howie Dorough és Nick Carter az amerikai Backstreet Boys együttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2019. június 25-én.
MTI/Mohai Balázs

Az együttes tagjai remekül tartják magukat ötven felé közeledve is, és miért ne tennék, ha a náluk lényegesen, két és fél évtizeddel idősebb Mick Jagger még döbbenetesen jól mozog a színpadon. Szóval, a Backstreet Boys hozta az illúziót, bírták torokkal, bár kicsit visszavettek a koreográfia lendületéből, arra volt erejük, hogy időnként az ágyékukhoz kapjanak, jelezvén, hogy itt a sikítás ideje. (De, azért ebben már benne volt az érett emberek iróniája, és nem várták el a régi viszonzást, hogy lánybugyik százai repüljenek a színpadra.)

Budapest, 2019. június 25. Közönség az amerikai Backstreet Boys együttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2019. június 25-én. MTI/Mohai Balázs

Budapest, 2019. június 25.
Közönség az amerikai Backstreet Boys együttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2019. június 25-én.
MTI/Mohai Balázs

És a sikítás nem maradt el. Azok is sikítottak, akik a fiúk legfényesebb éveiben még nem is éltek. De, lehet, hogy a baba- és a gyerekágyban már ezt a zenét hallgatták. Mindenesetre, a lelkesedés mértéke a régi időkhöz volt fogható. Ez hívják úgy, hogy siker.

Végül, egy személyes emlék arról, hogyan ért véget nekem a fiúcsapatok fénykora. Napara meg lehetne mondani, mikor történt. 1996-ban, autóval mentünk Prágába, és a testvéreimmel kiharcoltuk, hogy az úton kedvenc kazettáinkat hallgathassuk. A Backstreet Boys és a Take That ment végtelenítve. Apánk már a cseh határt átlépve kicsit ideges volt ettől, de nem ezért futott bele egy traffipaxba. Kifizettük egy családi ebéd árát, majd sietősen mentünk tovább, amikor jött a második sebességellenőrzés. Na, az már nagyon sokba került. És, mikor apa visszaült a kocsiba, tehetetlen bosszúságában kivágta az ablakon a kazettánkat.

Szerencsére, ettől az életben, a fiúknak nem lett semmi bajuk.