10 gyerekből 9-nek nem öröm tanulni, 2-nek egyáltalán nincs szabadideje, a családdal töltött idővel a gyerekek fele elégedett csupán. A gyerekek a jövőjükkel kapcsolatban leginkább a munkalehetőség, az éghajlatváltozás, valamint a háborúk és terrortámadások miatt aggódnak. Többek között ez derült ki az 5300 gyerek véleményét tükröző friss felmérésből, amelyet gyerekek és önkéntesek készítettek a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetésével. A „Te hogy látod?” néven futó kampány elsőként vonta be a gyerekeket abba a folyamatba, amellyel az ENSZ ötévente felméri, milyen a gyerekek helyzete Magyarországon.
2018 novembere és 2019 márciusa között a gyerekek online kérdőívben mondhatták el véleményüket az őket érintő legfontosabb 7 témában. Fókuszcsoportos beszélgetés is készült 50 olyan hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő gyerekkel, akik másként nem tudtak volna részt venni a felmérésben.
Mi a fontos a gyerekeknek?
A gyerekek számára a jó minőségű oktatás a legfontosabb. Egyharmada látja hasznosnak, amit tanul, elsősorban ennek alapján ítélik meg az iskolájukat. A felmérés igazolta, hogy a jó iskolákban nagyobb a tanulási kedv, mégis, 10 gyerekből 9-nek nem öröm a tanulás, és a gyerekek ötöde szerint túl sok a bántalmazás az iskolákban.
Az oktatás után a második legfontosabb dolognak tartják, hogy több lehetőséget kapjanak az ország jövőjével kapcsolatos döntések befolyásolására. Míg a családban általában figyelnek a véleményükre, az országos vagy helyi ügyekben csak a gyerekek negyede érzi úgy, hogy számít a véleménye. Az iskolák többségében pedig hiába működik diákönkormányzat, a gyerekek fele úgy érzi, nem számít a véleményük. A felmérés alátámasztotta, hogy a gyerekek részvétele, meghallgatása összefügg a biztonságérzetükkel és azzal is, hogy mennyire érzik úgy, hogy elfogadják őket.
Fontos szerepet tulajdonítanak a környezetvédelmi intézkedéseknek is. A klímaváltozással szembeni fellépés a fiatalok egyik legfőbb aggodalma a jövőjüket illetően.
A gyerekek több elfogadást és az egyenlő bánásmódot is szeretnének. A kitöltők fele úgy véli, jobban meg kell küzdenie az álmaiért, mint a társainak. Az érzelmi biztonság, az emberi tényezők sokkal hangsúlyosabbak számukra, mint a fizikai biztonság. Az iskolát szerintük az elfogadó légkör és a támogató felnőttek tennék elsősorban biztonságosabbá, és nem a biztonságtechnika vagy a fizikai környezet.
Fotó: Shutterstock
Fiúk a gimnáziumból vagy lányok a szakiskolából – hozott különbségek
Nagyban meghatározza egy gyerek helyzetét és véleményét, hogy ki ő és milyen háttérből jön. A fiúk inkább érzik úgy, hogy figyelembe veszik a véleményüket – különösen a közélet terén –, a lányokkal többet beszélnek a szexualitásról, drogokról és alkoholról. A szakiskolások, szakközépiskolások között gyakoribb az iskolai bántalmazás, nehezebben tudnak tájékozódni, kevésbé férnek hozzá a szabadidős tevékenységekhez. A diáktüntetésekről, a menekültekről pozitívabban gondolkodnak a fővárosi gyerekek, mint a falusiak, míg a falvakban a biztonságérzetük és a közügyekbe való beleszólásuk magasabb.
Jelent a kormány, és jelentenek a civilszervezetek, velük gyerekek is
Magyarországnak ötévente jelentést kell készítenie az ENSZ-nek a gyerekek helyzetéről. A jelentés arról szól, hogy mit tett a kormány a Gyermekjogi Egyezmény végrehajtásáért, amit 1990-ben foglalt jogszabályba. A kormányjelentés beszámol a törvényi garanciákról, a hivatalos statisztikákról, az elindult programokról, intézkedésekről.
A civil szervezetek egy alternatív jelentésben erősítik meg vagy árnyalják a képet. A „Te hogy látod?” kampány elsőként vonta be a gyerekeket a civilek nemzetközi jelentéstételébe.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága augusztus végén megkapta a gyerekek véleményét összegző jelentést, októberben pedig személyesen is meghallgatja annak képviselőjét. Az egyéves munka legfontosabb eredménye az, hogy gyerekek és felnőttek közösen gondolkodtak a gyerekek helyzetéről, és hogy a kampány megmutatta a gyerekeknek: figyelünk rájuk, számít a véleményük. A következő gyermekjogi jelentést 2024-ben kell benyújtania Magyarországnak.
