500 nap nyár (500 days of Summer)
Ez a 2009-es fim, nem akar sem népszerű lenni, sem hivalkodó, és a még csak happy endje sincs, ettől lesz keserédes, egyszóval, olyan, mint az élet. A film hihetetlenül bájosan és mégis reálisan mutatja be, ahogy egy fiú megpróbálja feldolgozni, hogy élete szerelme elhagyta őt. A film olyan hétköznapi eszközökkel hoz minket közelebb a szereplők lélektanához, hogy azzal úgy érezzük, mintha nem is filmet néznénk, hanem egy barátunk mesélné el a szerelmi csalódását egy kávézóban. Azért is remekmű a film, mert mindkét oldalt megmutatja, és egyik szereplőt sem lehet hibáztatni a dolgok kimeneteléért.
Blue Valentine
Ez a 2010-es dráma, kicsit olyan, mintha a Szerelmünk lapjai rossz véget ért volna. A főszereplő itt is Ryan Gosling, de nem a mesebeli hősszerelmest alakítja, hanem egy sokkal életszerűbb láncdohányos, kiégett megtört apát.
Ryan Gosling a legtöbb filmjében maradandót alakít Fotó: MTI/EPA/Paul Buck
A film betekintést enged egy olyan tragikus házasságba, ahol a felek eleinte imádták egymást, de idővel a szerelem elillan, mégsem tudnak elszakadni egymástól, és ebben a gyötrő se veled, se nélküled viszonyban tengetik boldogtalan napjaikat. Amikor pedig végleg elszakadnak egymástól, az annyira szívet tépően fájdalmas és valósághű, hogy bizony várható, hogy elbőgjük magunk rajta.
Közelebb (Closer)
A közelebb című filmet már azért is érdemes megnézni, mert hatalmas színészek sorakoznak fel a stáblistán, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Clive Owen és Jude Law. A film olyan őszinteséggel tárja elénk a szerelem, a párkapcsolatok és házasság csúf oldalát, hogy az szinte fáj. A filmet ebből a szempontból nem is lehetne romantikusnak nevezni, mert nem a szerelem rózsaszín oldalát dolgozza fel, hanem a féltékenységet, a gyűlöletet, a hűtlenséget, a másik ember birtoklását, a fásultságot és a nyers szexualitást. Merész alkotás ez, amelyben a négy szereplő élete összefonódik, de ezt a rendező nem direkt módon teszi, hanem valahogy úgy, mint ahogyan az az életben szokott alakulni.
