Kultúra

Morfiumcseppes kéziratok a Petőfi Irodalmi Múzeumban

A Petőfi Irodalmi Múzeum Csáth Géza halálának századik évfordulójára kiállítással készült, ami 2019-ből átnyúlik 2020-ba is. A varázsló halála című kiállítás május 30-ig még megtekinthető.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) egyedülállóan gazdag és eddig soha nem látott Csáth-gyűjteményén alapuló kiállítása tavaly április végén nyitott meg, de aki még nem látta, annak ez a program – májusig – kerüljön be a naptárjába.

Fotó: PIM

Csáth Géza mindig az emberi lélek mélyeit kutatta. Akkor, amikor megírta az Anyagyilkosságot, és akkor is, amikor hosszú tanulmányban próbálta megfejteni „az elmebeteg nő”, Kohn Gizella paranoiás hisztériáját. Minden kísérlete közül azonban a tízéves korától egészen haláláig vezetett naplója volt a legkönyörtelenebb élveboncolás.

Csáth egyszerre készült zeneszerzőnek, festőművésznek és orvosnak, az utókor mégis elsősorban íróként tartja számon. A kiállítás egyik végpontján a szenzibilitás és szecessziós hangulatok kapnak főszerepet, míg a másikon a mindezektől és az alkotás képességétől is megfosztott, már visszafordíthatatlanul lemeztelenített lélek. A novellákban is gyakran felbukkanó gyermekkori mesevilágot Brennerék családi fotóalbuma idézi meg, amelynek mintegy ellenpontjaként bontakozik ki az utolsó évek belső magánya az egyre töredékesebbé váló naplójegyzetek morfiumcseppes kéziratlapjain.

Fotó: PIM

Az író, orvos életében egy fontos dátum 1910. április 10-e, amikor hajnali fél hatkor használt először morfiumot, amire ettől kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Először azért nyúlt a szerhez, mert – tévesen – tüdőbajt diagnosztizáltak nála. Morfinista szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi művein erősen érződnek, melyekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. Hogy milyen is volt a varázsló élete és halála az ezen a kiállításon egyértelműen kiderül.