Csillagok

Idén lenne 97 a látványos Shakespeare-adaptációiról ismert rendező

Franco Zeffirelli nem csupán a film, de ugyanúgy a színház és az opera világában is képes volt maradandót alkotni. Káprázatos életművet hagyott maga után.

1923. február 12-én Firenzében látta meg a napvilágot egy férjes asszony és egy nős férfi házasságon kívüli gyermekeként. Édesanyja, hogy az apa kilétét titokban tartsa Mozart Idomeneo című operájának Zeffiretti című áriáját választotta a kisfiú nevének, ezt azonban elírták anyakönyvezéskor. Hatéves korában elvesztette édesanyját. Idős angol hölgyek vették pártfogásukba, akik felnyitották szemét az őt körülvevő világ szépségeire.

Franco Zeffirelli olasz film- és színházi rendező, 1923. február12-én született Firenzében.
A képen: Franco Zeffirelli film- és színházi rendező, akit korunk legnagyobb operarendezői között is számon tartják.
MTI Fotó/CP

A firenzei egyetem építészeti karán tanult, de a második világháború miatt tanulmányait megszakította, a háború után folytatta ugyan tanulmányait, de érdeklődése a művészetek irányába fordult, amatőr színielőadásokat is rendezett. Luchino Visconti már az egyetemen felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, akit több filmjében asszisztenseként foglalkoztatott: Vihar előtt (1948), Szépek szépe (1951), Érzelem (1954). Segédrendezőként közreműködött Roberto Rossellini és Vittorio De Sica filmjeiben is.

Filmes tapasztalatai ellenére először a színház világában kívánta kipróbálni képességeit. Néhány év alatt forradalmasította az operarendezés korszerűtlen, idejétmúlt stílusát. Előadásai frissek, elevenek, mozgalmasak voltak. 1952-ben például sikerrel vitte színre Rossini Olasz nő Algírban című művét a milánói Scalában, ahová később többször is megfordult, 21 operát mutattak be a díszleteivel. Pályafutása során egyébként közel negyven operát rendezett, a milánói Scala mellett a párizsi Operában és a londoni Covent Gardenben és Royal Opera House-ban is. A New York-i Metropolitanben évekig repertoáron volt az általa megálmodott Bohémélet, Tosca, Turandot és Don Giovanni.

Világsikert arattak a ’80-as években az operafilmjei: a Traviata és a Bajazzók Teresa Stratas és Plácido Domingo, a Parasztbecsület Domingo és Jelena Obrazcova, az Otello pedig ismét Domingo és Katia Ricciarelli főszereplésével.

Az opera után – de azzal sohasem szakítva – érdeklődése az irodalmi klasszikusok felé fordult: egyik feladatának tekintette, hogy Shakespeare munkáit közel hozza a XX. század nézőihez, megőrizve az eredeti művek szellemiségét, mellőzve mindenféle minőségi engedményt. Működése nyomán óriási Shakespeare-kultusz alakult ki Olaszországban, s Zeffirelli elérkezettnek látta az időt arra, hogy az avoni bárd műveit filmszalagra álmodja. 1962-ben a Rómeó és Júlia amerikai színreviteléért speciális Tony-díjat vehetett át. Színházi rendezéseinél, ahogy a filmjeiben is sokszor maga tervezte a díszletet és a jelmezt.

2006. december 7-én készült kép Franco Zeffirelli olasz rendezőről Giuseppe Verdi: Aida című operájának szünetében a milánói La Scala operaházban. Zeffirelli 2019. június 15-én, életének 97. évében hosszú betegség után római otthonában elhunyt. MTI/EPA-ANSA/Matteo Bazzi

Az igazi világsikert a filmvilágban A makrancos hölgy (1967) hozta meg számára: Shakespeare komédiájának szellemes, látványos, az eredetihez méltó adaptációjának magas színvonalához Richard Burton és Elizabeth Taylor fergeteges alakítása is hozzájárult. A közönség, főleg a fiatalok nagy tetszéssel fogadták a Napfivér, Holdnővér (1972) című munkáját is. A kritikusok már inkább vitatták a filmet, amely Assisi Szent Ferenc életének kissé idealizált feldolgozása. Következő monumentális vállalkozása A názáreti Jézus volt. A közönségsiker most sem maradt el, ám a kritikusok többsége csupán szép képeskönyvként értékelte a produkciót.

A következő két filmje, A bajnok és a Végtelen szerelem azonban csúfos bukás lett. Majd vitákat kavart Hamlet-adaptációja is, mert a címszerepre a korábbi akcióhőst, Mel Gibsont választotta.

Csendes sikert aratott az Egy apáca szerelme (1993) című alkotása Giovanni Verga klasszikus regényéből, biztos mesterségbeli tudással, kitűnő szereposztással készült a Jane Eyre, Charlotte Brontë népszerű regényének újabb változata. Tökéletes színészválasztás, aprólékos környezetábrázolás és finom lélekrajz jellemzi az önéletrajzi ihletésű Tea Mussolinivel című munkáját. 1964-ben Zeffirelli már készített egy tévéfilmet a legendás opera-énekesnő, Maria Callas Covent Garden-beli fellépéséről.

2017-ben Firenzében nyílt meg a nevét viselő kulturális központ, amelyben állandó kiállítás mutatja be munkásságát. Hosszas betegség után, 96 esztendős korában, 2019 júniusában hunyt el római otthonában.