Környezetünk

Megdőlhet a nagy becsapódás-elmélet

Mégsem azonos a Föld és Hold oxigénizotópjainak összetétele, ez pedig megváltoztathatja a Hold kialakulásának jelenlegi elméleteit.

Korábbi kutatások alapján született meg a nagy becsapódás-elmélet, amely úgy véli, a Hold abból a törmelékből formálódott, amely a korai Föld és a protoplanéta állapotban lévő Theia összeütközése nyomán keletkezett.

A Föld és a Hold geokémiailag hasonlóak. A korábbi Apolló-missziók által a Holdról lehozott mintákat megvizsgálva is arra jutottak a kutatók, hogy szinte teljes azonosságot mutattak az oxigénizotópok összetételét illetően.

Fotó: Shutterstock

Így a nagy becsapódás-elmélet nehezen racionalizálható az oxigénizotópok rendkívül nagy hasonlósága miatt. A tudósok nagy pontosságú méréseket végeztek számos holdmintán az oxigén izotopikus összetételéről az UNM kutatóközpontjában.

A minták tartalmaztak bazaltot, a holdi felföldeknek nevezett területről származó anortozitokat, noritokat és vulkáni üveget, amely ki nem kristályosodott, gyorsan lehűlt magmából keletkezett. Tehát az eredmények arra utalnak, hogy a Hold köpenyének mélyét érinthette a legkisebb mértékben a keveredés, így ez a leginkább képes szemléltetni a becsapódott Theiát. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a Theia és a Föld eltérő oxigénizotóp-összetétele nem homogenizálódott teljesen a Holdat kialakító becsapódáskor, így mennyiségi bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a Theia a Naptól távolabb alakult ki, mint a Föld.”

A tudósok tehát arra jutottak, hogy az oxigénizotópok összetétele a tesztelt kőzet típusától függően változik. Ennek hátterében az állhatott, hogy az olvadt Hold és a párolgó légkör különböző mértékben lépett kölcsönhatásba. A holdköpeny mélyéből vett mintákban különböztek az oxigénizotópok a leginkább a Föld oxigénizotópjaitól.

Az Új-Mexikói Egyetem (UNM) kutatói kutatásaik eredményeit a Nature Geoscience című szaklapban mutatták be.