×

Kultúra

Az érzés kell, hogy olvasás közben nem vagy egyedül

Egy kortárs magyar írónő, Hajdú-Antal Zsuzsanna könyveiben olyan téma szerepel központi helyen, melyet többnyire kerülni szoktak az írók. Sőt, sokszor mi magunk sem tudunk mit kezdeni vele. Ez a gyász és annak folyamata.

Hajdú-Antal Zsuzsanna első könyve Léggömbök címmel jelent meg 2016-ban, a Ciceró Könyvstúdió gondozásában. Ezt az alkotást 2017 tavaszán a HUBBY az Év Gyermekkönyve Díjra jelölte ifjúsági kategóriában. A 2017-ben megjelent Utánad című könyvet a Merítés-díj zsűrije az év 6. legjobb ifjúsági kötetének választotta. A legújabb könyvét, melynek címe Visszatérünk 2020-ban a HUBBY az Év Gyermekkönyve díjra jelölte ifjúsági kategóriában, melynek eredményét június 5-én a MARGÓ Irodalmi Fesztiválon fogják kihirdetni.

Az írónő: Hajdú-Antal Zsuzsanna Fotó: gabo.hu

Miért jelenik meg a halál és a gyász minden eddig megjelent könyvedben? Miért fontos a számodra, hogy erről írj?

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Az elmúlás része az élet körforgásának, és azt sem véletlenül mondják, hogy a legnehezebb annak, aki itt marad. Nem csak a szeretett személy(ek) hiányával kell megküzdenie, de felléphet nála egyfajta bűntudat is: vagy a történtek kapcsán hibáztathatja magát, vagy mert egy idő után sok minden visszatérhet a rendes kerékvágásba; a gyászoló újra elkezd mosolyogni, ami ismételten önvádat válthat ki: szabad-e, illik-e már ez a viselkedés. Nem lehet eleget beszélni erről a témáról, és bár a gyászfeldolgozás valóban az egyik fő vonulata a könyveimnek, de ugyanolyan fontos szerepet kap bennük a barátság, a családi összetartás vagy épp a humor, amelyek nagyban segíthetik a továbblépést.

Szerinted egy szépirodalmi mű segíthet a problémáinkban, legyen szó szerelemről, csalódottságról vagy gyászról?

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Mindenki megtapasztalja az élete során a fentieket, és érezheti úgy olvasás közben, hogy nincs egyedül; más is átélte mindezeket, más is hibázott vagy csalódott, de van remény, ki lehet jönni ezekből a lelkiállapotokból, semmi sem tart örökké. A szépirodalmi vagy szórakoztató regényeknél is lényeges, hogy mit közvetít, kínál-e megoldást vagy megoldásokat, fejleszti-e az empátiánkat. Ha azt sugallja, hogy nem létezik egyetlen üdvözítő út, ami mindenkire alkalmazható, vagyis nem szabad semmit sem szégyellni a megéléseinkkel kapcsolatban, azzal már tett valamit azért, hogy az irodalom egyben kapaszkodót is jelentsen.

Fotó:Freepik.com/Freepik

Kutatómunkát végeztél, vagy esetleg személyes tapasztalatra építettél?

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Egyrészt saját megéléseket vettem alapul, másrészt olvasmányélményeimből építkezve szerettem volna több megküzdési stratégiát megmutatni a könyveimben, komolyabb figyelmet szentelve a hogyan továbbnak, mint magának a traumát kiváltó eseménynek.

A Léggömbök írásakor terveztél folytatást?

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Nehezen engedek el egy-egy történetet, ezért a fejemben mindig is volt folyatása, számos verzióban; a szereplők követelték a jussukat, az Utánad pedig aztán szépen összeállt második, egyben befejező résszé.

A visszajelzések alapján mást nyújtanak a könyveid a kamaszoknak, és mást az érett felnőtteknek?

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Az idősebb korosztálynak nosztalgia tizennyolc vagy huszonéves szereplőkről olvasni, más élmény, mint azoknak, akik aktívan benne vannak ebben a korban, a fiatalabbak számára pedig talán előrevetíthet valamit, de biztos recept nincs, kire hogyan hatnak. Ahány befogadó, annyiféle feldolgozási lehetőség. Én pedig korosztálytól függetlenül boldog vagyok, ha adhattam valamit ezzel a három könyvvel.