×

Gyereknevelés

Meddig tart a nyegleség?

„A telefont nem veszi fel, nem hív vissza. Szemtelen. Sokszor észre sem veszi, milyen pofátlan stílusban szól vissza. Egy normális mondata nincs a családhoz vacsora közben. Úgy érzem, mintha utálná a szüleit” – sokunk számára ismerős mondatok lehetnek.

Igen, a kamaszkorú gyerekünkről van szó. Ráadásul elég korán kezdődik, csak eleinte még kiskamaszkornak hívják a megváltozott viselkedés- és lélektani állapotot. Mikor kezdődik – és főleg – meddig tart? Fiúknál-lányoknál egyaránt megfigyelhetők a „tünetek”?

Kamasz gyerek. Fotó: Shutterstock

Nos, a kérdést régóta kutatja a pszichológia és a viselkedéstudomány. A közzétett tanulmányokból kiderül: nem feltétlenül jelentkezik minden esetben a korra általában jellemző kamaszos nyegleség – nota bene – szemtelenség, de az is gyakran megállapítást nyert, hogy legtöbbször a nevelés sem ad magyarázatot a beálló viselkedésbeli változásokra.

A szigorban töltött előélet mellett ugyanúgy bekövetkezhet, mint a mindent megengedő – laissez faire – módszer alatt cseperedő gyerekek esetében. Több kutató álláspontja szerint örüljön az a szülő, aki megússza… Kétségtelen, hogy az iskolatársak szocializációs hatása és az egyre korábban bekövetkező hormonális változások nagyságrendje is döntő tényezőnek számíthatnak, de a statisztika végén megjelenő számokat ez – úgy fest – nem befolyásolja. Azaz, tíz gyerekből nyolc esetében a szülőknek szembe kell nézniük a kamaszkor negatív jellemzőivel.

A „meddig tart?” egyszerűbben megválaszolható kérdésnek tűnik. Ameddig a gyerek viselkedését nem állítja kényszerpályára az élet. Ha a vizsgaeredményein, fizetésén, munkabeosztásán keresztül veszi észre viselkedésének következményeit – rövid időn belül képessé válik elnyomni a kamaszos reakciókat, magyarul: móresre tanítja a felnőttkor.

Abban az esetben viszont, ha a szülői gondoskodás, a védőbúra még a felnőttkorban is a mindennapok része marad – a kamaszkor is akár egészen elképesztő hosszúságúra nyúlhat. Vagyis: óvatosan adagoljuk a „majomszeretetet”, még ha a szülői szívnek ezért időnként csatáznia is kell a szülői józan ésszel.