Az erdőfürdőzés egy relaxációs technika. A mindfullness technikákhoz hasonló elemeket is hordozó erdőfürdő séták során valójában tényleges vízben való fürdőzés ritkán történik; az azonos jelentéssel bíró japán shinrin yoku megnevezés az erdő atmoszférájában való megmerítkezésre utal.
Az eredetileg a városi, rohanó életmód, a digitalizáció és az elszigetelődés okozta testi és mentális problémák ellensúlyozására használt wellness technika a ‘80-as években jelent meg Japánban, és az elmúlt 40 évben jelentős tudományos kutatási bázis épült köré Ennek köszönhető, hogy ma már terápiás céllal is alkalmazható. Az erdőfürdő gyógyító és rehabilitációs célú alkalmazása az erdőterápia, amelynek módszertanát és hatásait elismert nemzetközi pszichológus és egészségügyi szakemberek dolgozták ki, és jelenleg is kutatják és oktatják folyamatosan.
Az erdőfürdőzés módszertana, bár bizonyos szempontból egyidős az emberiséggel, forradalmian újnak tekinthető a civilizációs ártalmak (stressz eredetű szív és érrendszeri megbetegedések, kiégés, szorongás, depresszió, hormonális problémák) kiegészítő terápiás kezelésében. Hazánkban csak mostanában vonult be a köztudatba, jelenleg elsősorban a természetjárók, természetvédők és önismerettel foglalkozók érdeklődésére tart számot, ám az érdeklődés a gyógyulást keresők körében is rohamosan növekszik.
„Hiszek benne, hogy ez a holisztikus szemléletű életminőség javító technika egy olyan mozgalommá nőheti ki magát, mint a 20. század eleji természetjáró mozgalmak vagy a jóga és a selfness. Meggyőződésem, hogy emberek életminőségének javulása nem pusztán az hazdasági növekedésben és egészségmegőrzésben, gyógyításban rejlik, hanem hosszú távon kizárólag úgy érhető el, hogy a bolygón velünk együtt élő társaink életét is jobbá tesszük, beleértve ebbe a természetvilágot is” – mondta Bach Éva, aki Magyarországon az elsők között szerzett erdőfürdő vezetői képesítést a nemzetközi Forest Therapy Institute-nál (FTI) és idén nyáron elindította hazánkban az első hathetes erdőterápiás csoportot.
Az erdőfürdő nem egy hagyományos értelemben vett túra vagy kirándulás: célja sokkal inkább az „itt”, nem pedig az „ott”, tehát maga a pillanatnyi tapasztalás, nem pedig távoli célhoz való megérkezés. Ez a mai teljesítmény-orientált világban már önmagában véve szokatlan attitűd. Ráadásul az erdőfürdő során nem zajlik idegenvezetés, növényazonosítás vagy ökoszisztémáról való oktatás, az erdőfürdő vezetője pedig nem egy mindentudó szaktekintély, hanem egy kísérő, aki segíti a résztvevőket az elcsendesedésben és a kapcsolatteremtésben.