Első látásra meglepő lehet, de a magyar felnőttek nagyobb része állítja, hogy szokott valamilyen testmozgást, sportot végezni – legtöbben hetente többször vagy annál is gyakrabban – egyebek közt ez derül ki abból az országos kutatásból, amely a Rexona megbízásából készült el. Árnyalja a képet ugyanakkor, hogy ez a magas arány és a magas gyakoriság annak is köszönhető, hogy a kerékpározás a leggyakoribb mozgásforma – ami, ahogy azt a falvakban élők aránya mutatja, a közlekedési célból végzett mozgást is magában foglalja.
Fotó: shutterstock/Viktoria Gavrilina
A második legkedveltebb sport – jócskán lemaradva – a túra és a kirándulás (ez is főként a rendszeresen nem sportolók körében népszerű), amit a futás, a gyógytorna és a konditermi edzések követnek.
A válaszadók többsége nem elégedett azzal, amennyi időt sportra/testmozgásra szán. Sokan a jelenleginél többet vagy sokkal többet foglalkoznának testedzéssel. Egyébként azok, akik
nem mozognak a leggyakrabban időhiányra hivatkoznak, de ha úgy tette fel a kutatás a kérdést, hogy „Ön szerint a magyarok miért nem mozognak eleget”, a legtöbben a lustaságot említik indokként, de dobogós még az idő- és az elhatározás hiánya is.
Utóbbi véleményeket támasztja alá, hogy a felmérés eredménye alapján a válaszadók számára jelenleg a sport/mozgás valamivel kevesebb örömet ad, mint az olvasás vagy internetezés. A sport átlagos örömforrás-osztályzata egy 1-től 10-ig terjedő skálán a nem sportolók körében mindössze 4,8 volt, a rendszeresen testgyakorlók esetében viszont 7,6.
A kutatásból kiderül az is, hogy minden 5. magyar úgy látja, hogy a magyarok azért nem sportolnak, mert még nem találták meg a hozzájuk illő mozgásformát. Ez azért különösen érdekes, mert a válaszadók jellemzően egyetértenek azzal, hogyha megtalálja valaki a neki való sportot, onnantól nem érzi kényszernek a mozgást, illetve kiegyensúlyozottabbá is válik.
A kutatást végző cég létrehozta a „Téged mi mozgat” kampányt, amivel arra szeretnék biztatni a magyarokat, hogy merjenek kipróbálni minél több sportot, a keresés során pedig legyenek kitartóak.
Létezik egyébként olyan is, hogy valaki utál egy bizonyos sportot, mégis csinálja. Én például a futást eddig nagyon hátulra soroltam. A tavaszi karantén időszak viszont engem is rávett, hogy felhúzzam a sportcipőm. És, hogy miért éri meg? Minden egyes kilométer után, minden futás végeztével többnek érzem magam. Kiléptem abból a bizonyos komfortzónából és ezt az érzést senki nem veheti el tőlem. Ami meg plusz előny: rám jönnek a néhány éve szűknek ítélt nadrágok. Hajrá, mozgásra fel!
