Tényleg nehéz eldönteni. Vannak azért fogódzkodók. Ha kisbaba korában hiába csitítottad, vetted fel, járkáltál vele föl s alá, sírása nem csillapodott. Ha mozgásfejlődéséből kimaradt a mászás, és szokatlanul korán, már egy éves kora előtt járni kezdett, akkor felmerülhet a gyanú, hogy ő ilyen, de abban a korban biztosat még egyetlen szakember sem tud mondani.
Fotó: Shutterstock
Iskolás korban jellemző, hogy még be sem fejezted a kérdést ő már válaszol. Félbeszakít másokat, mindenbe beleszól. Utál várakozni, türelmetlen, és mindig mindenben elsőnek kell lennie. Gyakran indulatos, dühkitöréseit nehezen tudja leállítani és könnyen elkeseredik Az is nagyon jellemző rá, hogy nem tudja elviselni az igazságtalanságot.
Ezek a tulajdonságok persze nagyon sok gyerekre és felnőttre jellemzőek. Nem kell tehát rögtön farkast kiáltani, de ha felmerül a gyanú, hogy hiperaktivitásról van szó, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, mert gyakran, még a pedagógusok is könnyen rásütik a gyerekre hogy figyelemzavaros. Közben csak túl sok minden érdekli, és nehezebb fegyelmezni, mint a többieket.
A hiperaktivitás nem rosszaság, hanem az idegrendszer fejlődési zavara, amelyben a figyelem fenntartásáért, az aktivitás és az érzelmi és hangulati szabályozásáért felelős funkciók sérültek. A probléma jól kezelhető. Pszichoterápiás módszerekkel, például kognitív-viselkedésterápiával, meditációs terápiákkal vagy gyógyszerrel.
