A nemi érés, a személyiség fejlődésének jól elkülöníthető szakaszaira bontható. Az anyaméhben elkezdődik és életünk alkonyáig tart. A szerelemnek azonban, a kamaszkorig nincs felnőtt értelemben vett szexuális tartalma.
Az óvodáskorú gyerek érzi, hogy más az a kapcsolat, ami anya és apa között van. Még nem érti pontosan, hogy mi ez, de elkezdi utánozni őket, úgy viselkedik, beszél, mozog, mint apa vagy anya. Fontos folyamat ez a nemi szerep tanulásában! Ennek a kornak a jellemző játéka a szerepjáték. A „papás-mamás” és a „doktorosdi”. Bár ezek a játékok kielégítik a gyerek kíváncsiságát, és kellemes érzéseket keltenek, semmi közük nincs a szexhez vagy a szerelemhez.
Fotó: Shutterstock
11-12 éves kor körül beköszönt a serdülőkor. A gyerekkor vége, de még nem a felnőttkor kezdete. A pubertás a nemi hormonok készülődése a szervezetben. A szerelem ebben a korban plátói, és a valóság sokszor zavarja. A fantáziálás tárgya nem a testiség. Álmodozásaiban a serdülő magát a legügyesebbnek, legszebbnek, legsikeresebbnek képzeli, de nem konkrétan valaki, hanem általában a másik nem szemében.
A kamaszkori szerelmekben még a külsőségek a legfontosabbak. Már van barátom (barátnőm), aki jó fej. Fontossá válik a testi kapcsolat, a csók, az érintések, de épp ennyire fontos a dicsekvés is. Csak a felnőttek gondolják azt, hogy ezek az első, kamaszkori szerelmek nagyon szépek. Valójában tele vannak komplexusokkal, zavarral, félelmekkel.
Egy dolog nagyon fontos. Bármely életkorban van is a gyereked, az érzéseit vedd komolyan, ne gúnyold, soha ne nevesd ki!
