Az ausztráliai Adelaide-i Egyetem, az angliai Durhami Egyetem, a németországi Lajos-Miksa Egyetem és a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i tagintézményének (UCLA) kutatói öt óriásfarkas (Canis dirus) fosszíliáján végeztek DNS-szekvenálást. A nagyjából 50 ezer éves ősmaradványokat Észak-Amerikában tárták fel.
The first analysis of dire wolf DNA finds that these ancient predators—a favorite of Game of Thrones fans—are so different from other wolves, coyotes, and dogs as to require an entirely new scientific classification. https://t.co/pBOgPjhZMr
— News from Science (@NewsfromScience) January 13, 2021
Az eredmények szerint az óriásfarkas fejlődése 6 millió évvel ezelőtt vált el a többi farkasétól és genetikailag annyira különbözött a többi kutyafélétől, hogy se prérifarkassal, se szürke farkassal nem tudott párosodni.
Az óriásfarkasok, amelyek méretüket tekintve akkorák voltak, mint a termetes szürke farkasok, de nagyobb fogakkal rendelkeztek és az összes ismert kutyaféle közül nekik volt a legerősebb harapásuk, a mai Észak-Amerika területén éltek és 13 ezer évvel ezelőtt pusztultak ki, valószínűleg azért, mert nem tudtak alkalmazkodni a jégkorszak változó környezeti viszonyaihoz.
“A szürke farkasok és az óriásfarkasok közötti anatómiai hasonlóságok ellenére, amelyek azt sugallják, hogy talán ugyanúgy rokonságban állhatnak egymással, mint a modern és a neandervölgyi ember, a genetikai eredmények azt mutatják, hogy ez a két farkasfaj sokkal inkább távoli rokonai egymásnak, mint az ember és a csimpánz” – mondta Kieren Mitchell, az Adelaide-i Egyetem kutatója, aki a tanulmány társszerzője volt.
