Sokszor nem könnyű másra bízni a kicsit: féltjük, aggódunk érte, vagy épp azt képzeljük, hogy nélkülünk nem bírná ki egy óráig sem. Pedig kibírja, csak érdemes körültekintően végiggondolni, kire hagyjuk. A lényeg, hogy bárhogy is döntünk – akár másra bízzuk, akár mindig magunk mellett akarjuk tudni – ne szorongjunk a választásunk miatt
Egy amerikai kutatás szerint – amelyet tíz éven keresztül, több mint 1300 gyerek bevonásával végeztek – az derült ki, hogy azok a csecsemők, akiket három hónapos kortól bölcsődébe adtak, nem váltak annyira társas lénnyé, mint családban nevelkedő társaik. Ez a vizsgálat tehát azt mutatta, hogy a túl korai szocializálódás inkább negatív hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére.
Fotó: Pexels/ CC0 License
A gyermekorvosok úgy vélik, a kicsi nyolc-kilenc hónaposan érik meg rá, hogy közösségbe kerüljön. Abban sikerült a kutatóknak egyezségre jutniuk, hogy a bölcsődei gondozás minősége, illetve az otthon élvezett szeretet és figyelem az, ami igazán meghatározza a gyermek értelmi, érzelmi fejlődését.
Mérei Ferenc, a híres gyermekpszichológus azt írta, a csecsemő léte az anyjától függ. Legfontosabb tapasztalata az, hogy bármi baj van, éhség, szomjúság, fájdalom, szorongás, jön egy varázsló, és megszünteti. Ha ez a „mama varázsló” nincs jelen, az élet félelmetes lesz, kiszámíthatatlan és fájdalmakkal teli.
