Egy felmérésben összesen kétezer szülőt kérdeztek arról, hogy mennyiszer veszekszenek 2–12 éves gyerekeikkel, és persze az is érdekes volt, hogy min. Mint kiderült, az átlag évi 1284 vita szülő és gyerek között, mindegyik átlagosan nyolc percig tart, a legfőbb kirobbantó ok pedig az étkezés. A veszekedések fele azért tör ki, mert a gyerekek nem fejezték be az evés-ivást, de majdnem ugyanennyi összeveszés hátterében a rendetlen szobák állnak. A harmadik leggyakoribb az a fajta vita, amelyben a gyerek éhesen nyafog ennivalóért, de semmi egészségeset nem hajlandó elfogadni. A top öt vitaindítóba bekerült még az, amikor a gyerekek arról panaszkodnak, hogy tele van a hasuk, miközben alig érintették meg az ebédjüket, illetve a testvérek közti harc is.
Fotó: unsplash.com/dangold
Éljenek a kompromisszumok!
A szülők a veszekedések 53 százalékában diadalt arattak gyerekeik felett, de ha ezt a napi átlagra vetítjük ki, akkor minden második csatát elveszítünk. Kompromisszumkötésben viszont szülőként verhetetlenek vagyunk, hatból öt vitát rendezünk el így. Az egyik legjobb módszer tehát nem agresszivitással nyit, és ez azért nagyon fontos, mert a gyerekek általában azt jegyzik meg, ahogy mi szülők a gyakorlatban bánunk a konfliktusokkal, és ezt a példát fogják követni, nem azt, amiről kioktatjuk őket. Ha tehát dühöngünk, mindenen felkapjuk a vizet, fenyegetőzünk, nem vesszük figyelembe a másik akaratát, nem próbálunk okosan érvelni és elfogadni a másik szempontjait is, nehezen várhatjuk el a csemeténktől, hogy ő is ezt csinálja – pláne mondjuk a testvérével. Ahogy telik az idő, jó példa mutatásával tudjuk a legtöbbet tenni a vitakultúra kialakulásáért, színvonalon tartásáért. Nem kell félni attól, amikor kétféle akarat feszül össze, semmi baj nincs azzal, ha a testvérek vagy a szülők vitáznak egymással, így tanulják meg az érdekérvényesítést, a tárgyalási technikákat, a másik elfogadását. Rossz esetben manipulálni, hízelegni, hazudni, csalni, figyelmen kívül hagyni vagy verekedni fognak, de főleg akkor, ha mi sem vetjük meg ezeket a módszereket.
Fotó: iStock.com/Zukovic
Így reagálunk a győzelmeinkre és a kudarcainkra
Nem az a legfontosabb, hogy győztesként vagy vesztesként kerülünk ki egy vitából, az sokkal jobban megmarad, hogy ezt hogyan kezeljük. A kutatásból az derült ki, hogy az alulmaradó szülők sokszor nyúlnak a legkézenfekvőbb büntetéshez, a tablet-, tévé- és okostelefon megvonáshoz. Ezzel párhuzamosan a legtöbb esetben – a felmérés szerint kilencven százalékban – az igazunkat belátó gyereket megjutalmazzuk megnövelt összegű zsebpénzzel, extra kütyüzős idővel. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem váltunk át zsarolásba, és nem marad a tablet vagy a telefon a legfőbb jutalom, ami csak létezik ezen a földön.
Így lehet kevesebb a vita
Szülőként hajlamosak vagyunk rápörögni a gyerekek étkezésére és a szobájukban uralkodó rendetlenségre is. A felmérésből kiderült, hogy az édességevésen – a mikortól a mennyiségig – kívül a leckeíráson és a lefekvés időpontján is rendszeresen veszekszünk velük. Persze nagyon fontos, hogy a gyerek elkészüljön a leckéjével, és rendesen kialudja magát, ahogy az is, hogy megfelelő tápanyagokhoz, vitaminokhoz jusson. A legtöbb ilyen természetű vitát mégis azzal tudjuk mérsékelni, hogy kicsit lazítunk a görcsölésünkön, vagy jó előre kitalálunk valami közös megoldást, amelyben részben a gyerekek ötlete, akarata is érvényesül – az ilyen szabályokat valahogy sokkal szívesebben tartják be.
