A csernobili atomerőmű 35 évvel ezelőtti felrobbanása soha nem látott mértékben növelte a levegő szennyezettségét a baleset helyszínétől több ezer kilométer távolságban is. Az ionizáló sugárzás nem várt vendégként kopogtatott a környező települések lakóinak ajtaján. A következő generációk még évek múltán is magukon hordozták a „láthatatlan mérgezés” nyomán keletkezett fizikai jegyeket.
A 2020. január 29-én közreadott képen turisták Geiger-számlálóval mérik a sugárzást az elhagyatott Kopacsi faluban, az ukrajnai csernobili tilalmi zónában január 23-án.
Közel négy évtized elteltével azonban az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) által vezetett nemzetközi kutatócsoport egyedülálló felfedezést tett: nem öröklődnek a csernobili sugárzás okozta genetikai változások azoknak a szülőknek a később született gyerekeiben, akiknek az egészsége súlyosan károsodott az atomerőmű 35 évvel ezelőtti felrobbanása nyomán keletkezett ionizáló sugárzásban. A kutatás eredményei a Science című folyóiratban láttak napvilágot.
A NCI 1987 és 2002 között született 130 olyan gyermek teljes genomját vizsgálta, amely szülei az atombaleset utáni eltakarítási munkálatokban segédkeztek a legveszélyesebb területeken. Ez az első tanulmány, amely bizonyítja, hogy a sugárzás okozta DNS-károsodást nem öröklik a jövőbeni gyermekek.
Stephen Chanock, az NCI munkatársa elmondta:
„A toborzott családok minden tagjának genomját megvizsgáltuk, apákét, anyákét és gyermekeikét egyaránt. További kilenc hónapig figyeltünk minden olyan lehetséges jelet a mutációk számában, amely a szülők sugárzásnak való kitettségével állt kapcsolatban. Semmit nem találtunk.”
A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a sugárzásnak a szülő testére gyakorolt hatása nem befolyásolja a jövőben fogant utód egészségi állapotát. Mindezek fényében akár a rákkutatás újabb mérföldkövéről is beszélhetünk, amely útmutatóként szolgálhat a következő évek vizsgálataihoz.