Arra bizonyára nem emlékszünk, hogy amikor gyerekek voltunk, a felnőttek miről beszélgettek. Arra azonban minden bizonnyal, hogy hogyan viselkedtek egymással, például a szüleink a vendégségben, vagy a szülők, amikor hozzánk jöttek vendégek. Merthogy vannak olyan dolgok, amelyeket tökéletesen fel tudunk idézni a gyermekkorunkból, függetlenül attól, hogy hány évesek is voltunk akkor. Például, hogy hogyan reagált, mit tett az édesanyánk ilyen vagy olyan helyzetekben. És ezekhez a dolgokhoz hajlamosak vagyunk felnőttként is ragaszkodni, vagyis a gyerekek hasonlóan reagálnak majd, mint ahogy azt otthon anyától és apától látták.
Illusztráció (Fotó: Unsplash)
A közös élményeket
Vagyis azt a sok mókát és nevetést, kalandot és vidámságot, amiket együtt éltek át a szüleikkel.
A pozitív szavakat, amiket nekik mondunk
Azaz arra, amikor megdicsérjük, bátorítjuk, vigasztaljuk őket. (Persze arra is nagyon jól emlékeznek, hogy milyen negatívumokat vágtunk a fejükhöz!)
Hogy hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket
Legyen szó például anyagi, munkahelyi vagy családi problémáról, a gyerekek megjegyzik, hogy a szüleik hogyan viselkednek a nehezebb időszakokban.
Az időre, amikor nem voltunk ott
Mert túlóráztunk, mást csináltunk, nem értünk rá, és nélkülünk töltötték az időt, amit akár velünk is tölthettek volna, vagy velünk szerettek volna eltölteni.
Ahogyan másokkal viselkedünk
Ha barátságosak vagyunk, és kedvesek, segítőkészek másokkal, akkor ők is hasonlóan fognak viselkedni. És persze ez fordítva is igaz.
Hogy hogyan viselkedünk stressz vagy nyomás alatt
Hasonlóan az előzőhöz, arra is emlékeznek, hogy a szülők hogyan kezelték a stresszesebb időszakokat, a határidőt vagy a munkahelyi nyomást.
