Gyereknevelés

Olvass minél több mesét a gyereknek lefekvés előtt!

A mese az egyik legősibb irodalmi műfaj. Mítoszok és mondák részeként már az írásbeliség előtti időben is létezett, az ókorból is több mese maradt ránk...

Aiszóposz állatmeséi, később, az első évezredből az Ezeregyéjszaka varázslatos meséi, majd a mesegyűjtők nyomán a mesemondók réges-régi, generációkon át öröklődő varázslatos történetei. Amit ma esti meseként olvasunk gyermekünknek, ezek lenyomata, és tévedünk, ha azt hisszük, a szórakoztatáson kívül nincs más értelme.

Illusztráció (Fotó: Unsplash.com)

Ősi tudásanyag

A mesékben szűrődött le a kultúrák, nemzetek és az egyetemes emberiség komplex tudásanyaga. A mesék gyógyítanak, tanítanak, fejlesztenek; útmutatók nyújtanak az élethez. Tévhit, hogy a mesékben minden szép és jó, gondoljunk csak bele! A mesék lényege éppen ez: a mesehős bajba kerül, vándorútra indul, és útja során mindenért meg kell küzdenie. Próbákat kell kiállni, veszélyes helyzetekben kell talpraesettnek lennie, alá kell ereszkednie az alvilágba, majd meg kell küzdenie a sárkánnyal, emberevő óriással, Hétszűnyű Kapanyányi Monyókkal, de megéri, mert a mese végén elnyeri méltó jutalmát. A mesék utazásra késztetik a hallgatót is, aki azonosul a mesehőssel, és együtt küzdi vele végig az utat. A felbukkanó szereplők és bonyodalmak mindig szimbólumok nyelvén beszélnek, de nem kell ezeket tudatosan értelmeznünk, hogy hassanak ránk, mert az archetípusok ott vannak kollektív tudattalanunkban.

Az esti mese színtere

Hatnak ránk is, és főleg gyermekünkre, aki már az ágyban fekszik, jóllakva, betakarózva, alvásra készülődve, azaz helyből egyfajta ellazult, módosult tudatállapotban. Ilyenkor sokkal érzékenyebb a mese rejtjeleire, sokkal mélyebben beleivódik ez a felhalmozott tudásanyag. Ráadásul a mesék számtalan formája közül mindig van olyan, ami éppen neki, pont neki szól, így a mese megoldása neki is segít saját érzelmeinek megértésében, elfogadásában, kezelésében. Lehet, hogy a Hófehérke gonosz mostohája éppen a szigorú matektanárnénijét jelenti neki, lehet, hogy a legkisebb királyfi bátorsága neki is erőt ad, vagy A szépség és szörnyeteg tanítja meg a bizalom fontosságára. Ezért olvassuk gyermekünknek azt a mesét, amelyiket kéri. Lehet, hogy nem lesz elég egyszer, sem kétszer, s már fejből tudjuk a mesét, és nekünk már a könyökünkön jön ki a Fehérlófia, de ha gyermekünk továbbra is azt kéri, akkor még dolga van vele. Engedjünk kérésének, és legyen ma este is az a mese terítéken!

Népmese vagy műmese

A népmesék a szájhagyomány útján terjedő mesék, amiknek nem ismerjük szerzőjét, legfeljebb gyűjtőjét, ilyenek Benedek Elek meséi vagy a Grimm testvérek történetei. A műmeséknek ismerjük a szerzőjét, Andersen és Oscar Wilde meséi ezek közé tartoznak. Bár kétségtelenül gyönyörű műmesék születtek az évszázadok során, ha gyermekünknek az ősi tudásanyagot adnánk útravalóul az életre, először mindenképpen a népmeséket vegyük elő. Ezekben vannak meg tiszta formában azok az archetipikus szereplők és események, amik tudattalan jelentéssel is bírnak, hiszen a felesleg lekopott róluk a szájhagyomány során, és csak a lényeg maradt. Felüdülés lehet számunkra is, ha elővesszük más népek mondavilágát: egyiptomi, görög, indián mitológia vagy egzotikus kínai népmesék, viking istenekről szóló történetek – ezekben is megvan a szimbolikus háttéranyag, sőt, meglepően hasonló történetek is születtek a világ egészen különböző tájain, legfeljebb a díszlet eltérő bennük.