Először általában akkor adunk pénzt a csemeténk kezébe, amikor segít bevásárolni a boltban, és szeretne ő fizetni. Érdeklődve kérdezgeti, melyik milyen címlet, nézegeti az érméket, ismerkedik a számok fogalmával. Iskoláskorában már egyedül is elmehet a boltba apróbb dolgokért, és rájön, hogy nem mindent lehet megvenni, amit csak szeretne, mert bizony a pénzért szülei alaposan megdolgoznak, nemcsak az erejüket, de az idejüket is rááldozzák. Nyugodtan meséljünk neki a havi rezsiköltségekről, arról, mi hogyan takarékoskodunk, miért vannak bankok, mi az a hitel, és még sorolhatnánk. Az ő nyelvére lefordítva mindezek igenis érthető és fontos dolgok. Azt is elmondhatjuk neki, hogy úgy döntöttünk, mától rendszeresen zsebpénzt fog kapni, és ezek meg azok a szabályok vele kapcsolatban.
Legyen egyetértés a szülők között
Párunkkal érdemes ezt előbb megbeszélni: mit gondol ő arról, hogy házimunkáért, jó jegyért pénzt adjunk. Engedné-e, hogy a gyerek segítsen pénzért a szomszédoknak, kvázi dolgozni kezdjen? Mennyi zsebpénzt szánunk a csemetének, és milyen rendszerességgel? Ha mindet elkölti, várnia kell-e a következő adagig? Szabályozzuk-e, mire költi a pénzét, vagy szabadon rendelkezhet vele? Ha ezek a szülők közt nincsenek lefixálva, a gyerek összezavarodik, a zsebpénz feszültség forrása lesz, és előbb-utóbb megtanulja kijátszani a rendszert, annyit zsebelve be mindenkitől, amennyit csak lehet.
A zsebpénz és a költőpénz közti különbség
A zsebpénz minden héten vagy hónapban adott összeg, amivel a gyerek általában azt kezd, amit szeretne: malacperselyben gyűjti, vagy épp elkölti. A kirándulásokra adott pénz, a vésztartalék az egyedül hazajárós gyereknek, a buszjegyre adott apró vagy a tízórai vagy uzsonna helyett adott összegek nem minden családnál számítanak bele a zsebpénzbe, és nem is kell oda tartozniuk. Legyünk már itt is tudatosak, tartsuk számon, mennyit adunk, és a csemete mire költi: ha naponta édességeket vesz csak a büfében, akkor nem biztos, hogy jól használjuk a pénzünket. Csak azért, mert a többi szülő szeretne felvágni, nekünk még nem kell tízezer forintot adni egy osztálykirándulásra költőpénzként, és a havi zsebpénz összege se legyen túl magas. Ha csupán a zsebpénzt nézzük, és költőpénzt mindig külön adunk, amikor kell (de csak annyit, amennyire szükség van), akkor a havi zsebpénznek értelmetlen meghaladnia az ötezer forintot. Ha a gyerekünknek kell kigazdálkodnia a buszjegyre, ennivalóra valót, akkor azt kalkuláljuk bele az összegbe, de mondjuk is el, hogy minden napra pontosan hány forintot kell félretennie.
Így tanulja meg beosztani
Az ovis gyerekekkel játszhatunk pénztárosat játékpénzekkel, amiket könnyű összeadni, kivonni. Később jöhetnek az olyan társasjátékok, mint a Gazdálkodj okosan! vagy a Monopoly, ahol egy kicsit beleszagolnak a való életben zajló pénzügyi folyamatokba. Ez kiváló alkalom arra, hogy magyarázzunk: miért kell biztosítást kötni, miért kell olyan sokat spórolni a lakásra, milyen váratlan kiadások érhetik az embert, miért legyen mindig tartalékunk? Ha vásárolni küldjük a gyereket, akkor utána együtt nézzük meg a blokkot, jól adtak-e vissza, mennyit költöttünk, mennyi maradt? A célunk az, hogy a gyerek pénzügyi tudatossága és igényessége kialakuljon. Mesélhetünk neki a reklámokról, hogy hogyan csábítják vásárlásra a vevőket, ám ez nem mindig éri meg. Tanítsuk meg, hogyan szerezhet be olcsóbban dolgokat: beszéljük meg, miért használt ruhát veszünk, vagy miért adjuk le kinőtt, megunt játékait a családsegítő szolgálatnál vagy bármelyik segélyszervezetnél.
Kapjon a gyerek hitelt?
Ha valamire elköltötte a zsebpénzét, és az elfogyott, akkor nem muszáj a kedves vigasztalás mellett átcsúsztatni egy ötszázast is. Néha át kell élnie, hogy nem maradt pénze, és várnia kell a következő hétig, hónapig. Ha mi szülők nem vásárolunk eszetlenül, ha megfogjuk a pénzt, és inkább előre takarékoskodunk a hó végén felvett hitelek helyett, a gyerekünknek máris jó példát mutatunk. A nagyobb iskolásnak egyébként akár adhatunk kisebb hitelt is, ez jó lehetőség a bankok működésének elmagyarázására, de akkor vasaljuk is be a törlesztőrészleteket, és számoljunk fel némi kamatot. Nem kell kérlelhetetlen, szigorú bankárt játszanunk, inkább magyarázzunk, meséljünk, kérdezzünk, tapasztaljunk együtt, de a szabályokat tartsuk is be!
