Gyereknevelés

Szorong a gyerekem, mit tehetek?

A szorongásnak rengeteg negatív hatása van mind lelki, mind fizikai egészségünkre – gondoljunk csak bele, mekkora károkat okozhat fejlődésben lévő gyermekünk esetében. Éppen ezért fontos, hogy ne bagatellizáljuk el a helyzetet, és időben ismerjük fel, ha szorong valamitől, hogy aztán együttes erővel leküzdhessük a problémát.

A szorongó gyermek nem mindig mondja el, mi bántja – vagy nem akarja, vagy egyszerűen korából adódóan nem tudja megfogalmazni a problémát. Ilyenkor fontos, hogy észrevegyük a jeleket, és megtegyük a megfelelő lépéseket a szorongása oldására.

Illusztráció (Fotó: Unsplash.com)

Milyen jelek árulkodnak arról, hogy a gyermekünk szorong?

A tünetek fizikai és viselkedésbeli formában is jelentkezhetnek. A testi tünetek a legkülönfélébbek lehetnek: hányinger, hasmenés, székrekedés, szédülés, fejfájás, alvászavarok, bepisilés, köhögés, szájszárazság, nehéz légzés. Természetesen ilyenkor mindenekelőtt a háziorvost látogatjuk meg csemeténkkel, és ha semmilyen szervi betegségre nem derül fény a vizsgálatok során, akkor kezdhetünk lelki problémákra gyanakodni. Sokszor azonban a viselkedés hirtelen megváltozása tűnik fel a szülőknek – a gyermek visszahúzódó, csendes lesz, vagy épp ellenkezőleg, agresszívan kezd viselkedni, gyakran lesznek dühkitörései. Semmihez sincs kedve, nem érdeklik a játékok, a barátok. Iskoláskorú gyermekeknél a teljesítményszorongás megmutatkozhat olyan rossz szokásokban, mint körömrágás, hunyorgás, vakarózás. De gyakran kényszeres cselekvések is megfigyelhetők, például túl gyakori kézmosás vagy rituális szokások.

„A túlzott elvárások szorongást okozhatnak a gyermeknél; amikor a szülő nagyon sokat vár el a gyerekétől, vagy mást várnak tőle, mint amire képes” – mondja Gotsák Andrea általános iskolai tanár, akit a szülők indítványozására az ország kedvenc tanító nénijének választottak. „Például beíratják a gyermeket olyan sportra, amit nem is ő szeretne, hanem inkább az anyuka, aki mondjuk fiatalkorában nagyon jó tornász volt. Vagy focistát akarnak nevelni belőle, pedig ő jazz-balettozni szeretne. Mivel a gyerek abszolút nem oda való, szorongani fog ettől a helyzettől.”

Hogyan segíthetünk a szorongás feloldásában?

Pszichológusok szerint az első és legfontosabb lépés, hogy felismerjük és elfogadjuk: gyermekünk szorong valamitől. A szülői hozzáállásnak kulcsszerepe van a probléma megszüntetése felé vezető úton. Beszélgetnünk kell gyermekünkkel a félelmeiről, de óvatosan, vigyázva, hogy ne minősítsünk, csak hallgassunk, kérdezzünk. Javasolt a pedagógusokkal is konzultálni, szerintük mi válthatta ki a viselkedésbeli változást. Gyermekünk gyakran a mi érzelmeinket tükrözi, ezért érdemes saját magunkat is megvizsgálni – mi magunk is szorongunk valamitől? Ha rájöttünk a probléma forrására, sokkal hatékonyabban tudjuk kezelni azt. Biztosítanunk kell csemeténket a feltétel nélküli szeretetünkről, támogatásunkról, és türelmesnek kell lennünk vele, még ha ez olykor nagyon nehéz is. Kevés szó esik róla, de a gyermekeknél ugyanúgy bevethető stresszűzőnek a relaxáció. Közösen, játékosan relaxáljunk vele. A lényeg, hogy semmit ne erőltessünk, mert az tovább súlyosbíthatja a szorongást. Ha úgy érezzük, egyedül nem tudunk megbirkózni a problémával (de ettől függetlenül is), forduljunk szakemberhez – iskolapszichológus, gyermekpszichológus –, akivel közösen segíthetünk gyermekünknek leküzdeni a szorongást.