Gyereknevelés

Útmutató a félős gyerekekhez

Otthon be nem áll a szája, igazi csacsogós kisgyerek, aki minden mókában benne van, de amint gyerekek közé visszük, máris bújik a szoknyánk mögé és szíve szerint meg sem mukkanna? Bizony sok szülőnek ismerős lehet, de vajon hogyan segíthetünk, ha társaságban félős, visszahúzódó a gyermekünk?

Illusztráció (Fotó: Unsplash.com)

Ne avatkozzunk be

Ha azt látjuk, hogy a gyerekünk nehezen illeszkedik be a játszótéren, nagy a kísértés, hogy odamenjünk és közbelépjünk, kedvesen lökést adjunk neki a barátkozáshoz. De a szakemberek szerint ez nem biztos, hogy a legjobb döntés, ugyanis a gyerekek épp az ilyen helyzetekben tanulják meg kezelni a frusztrációt, amelyet ilyenkor éreznek. Az iskola vagy az óvoda udvara, esetleg a játszótér tökéletes helyszín arra, hogy leküzdjék ezeket a félelmeket, de a saját tempójukban.

Maradjunk a közelben (legalábbis egy ideig)

Ha például egy születésnapi zsúrra hivatalos a gyermekünk, maradjunk ott, amíg úgy nem látjuk, hogy a kicsi már kezd feloldódni. Így megadjuk neki a lehetőséget, hogy feloldódjon a társaságban úgy, hogy közben a jelenlétünk miatt biztonságban érzi magát. De semmiképp se maradjunk végig, ha meggyőződtünk róla, hogy jól alakulnak a dolgok, bátran hagyjuk ott, biztosan remekül fogja érezni magát.

Készítsük fel az ilyen helyzetekre

A fenti születésnapi parti esetében gondoskodjunk róla, hogy már hetekkel korábban is tudjon róla, hogy mi fog történni. Emlékeztessük rá, hogy máskor is volt már születésnapi zsúron és jól érezte magát, idézzük fel együtt, hogy az milyen volt és biztosan ez is hasonlóan jó móka lesz. Semmiképp se állítsuk kész tények elé, legyen ideje megszokni a gondolatot, hogy társaságban lesz.

Magunkból induljunk ki

Sose várjunk el olyasmit a gyerekünktől, amit mi magunk sem szívesen csinálnánk. Legyünk kedvesek és barátságosak az emberekkel és más gyerekekkel, mert a gyermekünk ebben is minket próbál majd utánozni, de ha mi sem igazán szeretünk idegen társaságban lenni, ne várjuk el ezt tőle sem. Próbáljunk a nagyobb társaság előtt összehozni egy-két osztálytársával vagy csoporttársával, így már nem érzi magát egyedül a sok ember között sem.

Ne sürgessük

Haladjunk lépésenként, ne dobjuk rögtön a mély vízbe. Első alkalommal csak hívjuk át a szomszéd kislányt játszani, ha úgy látjuk, hogy megkedvelték egymást, legközelebb talán együtt mehetünk el a játszótérre vagy a parkba. Ha már ez a helyzet is egyre komfortosabbnak tűnik a gyerekünk számára, ha látjuk rajta a lelkesedést, hogy önfeledt, akkor megpróbálhatunk újabb szereplőt, újabb kis barátot hozni a képletbe. A lényeg, hogy soha ne sürgessük, mindenkinek megvan a maga tempója, tartsuk ezt tiszteletben.

Meséljünk neki a saját szorongásunkról

A kevésbé félős gyerekek is megtapasztalták már, hogy milyen a szorongás egy-egy iskolai vagy óvodai szituációban vagy nagyobb társaságban, különösen azokban az időszakokban, amikor új közösségekbe kerültek, így biztosan mi magunk is ismerjük ezeket a helyzeteket. Meséljünk róla a gyerekünknek, hiszen felnéz ránk és biztosan megnyugszik majd a ténytől, hogy nekünk is ismerős az, amit ő érez. Ne csak azt meséljük el, hogy izgultunk vagy szorongtunk, hanem azt is, hogy hogyan oldódott meg ez a helyzet.

Semmit se erőltessünk

Hiszen könnyen lehet, hogy a gyerekünk sosem lesz igazán a társaság középpontja, és az is teljesen rendben van. Rengeteg nagyszerű, introvertált ember szaladgál a világban, talán épp mi nevelgetjük a következőt. Szeressük úgy, ahogy van és adjunk meg neki minden támogatást.