Illusztráció (Fotó: Unsplash)
Engedelmesség mindenekfelett?
Szüleinket, nagyszüleinket még egészen más szabályok szorították. A szigorú tanítók nevelgették a tisztességre, szorgalomra, kitartásra őket. Otthon segíteniük kellett a házimunkában, és csak utána kaptak olyan időt, amit saját belátásuk szerint oszthattak be. Olyankor aztán megindult a játék! Ám azok a gyerekek, akik nem fértek el a keretek között, mert pimaszak, öntörvényűek voltak, más megoldásokat kerestek, vagy csak nem akartak megfelelni a kiszabott szerepnek, megbélyegezve, nehezebben vészelték át a függetlenségig vezető utat. A jelszó az engedelmesség volt: istennek, a szülőknek, a tanároknak, a felnőtteknek, a társadalmi elvárásoknak, és a nevelési elvek is ehhez igazodtak. Ám mára a legtöbb tudós és pszichológus azt állítja, nem az engedelmes bárányokból lesznek újító, kreatív emberek, hanem azokból, akik torkán nem nyomtak le eleve egy értékrendszert. Amikor egy kutatásban összehasonlították Amerika legjobb kreatív építészeit azokkal, akik jók voltak ugyan, de semmi újat nem tudtak alkotni, kiderült, hogy a különbség a gyereknevelésben keresendő. Azok a gyerekek, akik esélyt kaptak saját etikai rendszerük kifejlesztésére, akiknek meghagyták a gyerekkor, a felfedezés, a kísérletezés örömeit, felnőve maradandóbbat hoztak létre. A Tübingeni Egyetem kutatói is ugyanerre jutottak, amikor 700 gyerek életét követték nyomon. A dacoskodó, makacs, öntörvényű gyerekekből nagyobb szakmai sikereket elért felnőttek váltak.
A kreatív gyerek ma is kilóg a sorból
Persze attól még, hogy a nevelési elvek változtak, az iskolarendszer sajnos sok helyütt a régi maradt – és tegyük hozzá, hogy vele együtt a szülők is. Azoknak a gyerekeknek, akiknek saját elképzelésük van a világról, más tempóban haladnak, mint az átlag, kíváncsibbak, félénkebbek, kreatívabbak, gyakran alternatív ovit és iskolát kell keresni, mert csak azok adnak olyan rugalmas keretrendszert, amiben az aktív gyerkőc is megtalálja a helyét. Dr Benjamin Bloom pszichológus kutatása szerint egyébként nem azokból a gyerekekből lettek a legnagyobb művészek, akik sok különórára jártak, meg erős iskolába, hanem azokból, akik beleszerettek az adott hangszerbe, sportba vagy tudományos területbe. Amikor a szülők hagyták őket kibontakozni ebben, zsenik nőttek fel. Ehhez azonban meg kellett engedni ezeknek a gyerekeknek, hogy saját maguk válasszák ki érdeklődési területüket, és időt, szabadságot hagyni nekik az elmélyülésre.
Makacs a gyerek
Anna ötéves lánya bizony feladja a leckét az egész családnak: „Dóri már a megszületése óta nagyon határozott. Szinte látni lehetett, ahogy kiskorában szenved amiatt, hogy nem tudja nekünk elmondani, mire gondol, mit szeretne. Onnantól fogva, hogy járni és beszélni tud, mindent nagyon határozottan fejez ki. Dóri mindig tudja, mit akar, és bizony, kétéves kora körül jó nagy hisztik és összecsapások voltak, ha nem kapta meg, amit kitalált. A férjem nagyon nem szeretné elkényeztetni a lányunkat, ezért ő a szigorúbb, és persze vannak alapszabályok, amiket én is betartatok: nem ütünk, bántunk senkit, nem üvöltözünk, tekintettel vagyunk másokra is, és még sorolhatnám. De nem erőltetjük az ebédet, ha nem kéri, azt rajzol és úgy, ahogy szeretne, abban a házimunkában segít, amit érdekesnek talál, és csak olyan különórára járunk, amit Dóri szeret. Nem is lenne más lehetőségem: a kisasszony tényleg csak azt csinálja meg veszekedés nélkül, amit szerinte meg kell, egyébként dacol, érvel, olyan, mint egy kis ügyvéd. Már iskolás, de a jegyek sem érdeklik, több tantárgyból is négyese van, a magatartásáról ne is beszéljünk. Ha igazságtalanság éri, nem enged, a tekintélyt sem mindig tiszteli. Ugyanakkor nagyon segítőkész, nagyszerűen fogalmaz, táncol, nincs elszállva magától, vannak barátai. A kudarcot nagyon nehezen tűri, de közben órákig képes elmélyülni valamiben, ami érdekli. A tanítónő szerint különleges tehetség, és ezért viselkedik így. Én nem bánom, mert amúgy sem vagyok az a családomon, gyerekemen uralkodni vágyó alkat. Hagyom Dórit, hadd legyen önmaga.”
