A húsvéti locsolkodás hagyománya a víz tisztító, termékenységvarázsló erejére vezethető vissza. Húsvéthétfőn réges régen a legények közösen mentek a lányokat locsolni – jellemzően azokhoz, akiknek udvaroltak –, a gyerekek pedig keresztanyjukat mentek meglátogatni, mivel a kereszteléshez is kapcsolódik ez az időszak.
(Fotó: MTI/Sóki Tamás)
A vízzel való locsolás az utóbbi évtizedekben már kiment a divatból, de köztes megoldást azért talált a férfinép: sokfelé volt népszerű például a szódásszifonnal való „locsolkodás”, itt csak arra volt érdemes ügyelni, hogy nehogy szemközt találják el a hölgyeket – a hervadást megelőzendő.
Miután azonban mára a szódásszifonok is kimentek a divatból, maradtak a kölnis, parfümös szertartások, amelyeknek egyetlen hátulütője, hogy a népszerűbb hölgyek a nap végére olyan illatot árasztanak, mintha rájuk borult volna egy komplett illatszerosztály.
A húsvét mindazonáltal bővelkedik vízzel összefüggő szokásokban, és itt nem csak a fent említett locsolkodásra gondolunk. A húsvéti ünnepkörben nagypénteken az állatokat vitték füröszteni, hogy egészségesek legyenek. Virágvasárnap pedig mindenki megmosdott a „szótlan” vízben, amelybe piros tojást is tettek, hogy szépek és egészségesek legyenek.
