Környezetünk

Másképpen kommunikálnak a vadon élő csimpánzok, mint eddig gondoltuk

A nyelv evolúciós eredetét kutató tudósok felfedezése szerint a vadon élő csimpánzok hangkommunikációs rendszere bonyolultabb és strukturáltabb a korábban véltnél. A héten a Communications Biology folyóiratban közölt tanulmányuk szerint a kutatók több mint 4800 hangfelvételt készítettek az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban élő három csimpánzcsoport tagjairól.

A csimpánzok, a bonobók mellett, az emberek legközelebbi élő genetikai rokonai, intelligens majmok, amelyek eszközöket készítenek és használnak, és az emberi jelbeszéd néhány alapvető jelére is megtaníthatók. A tudósok régóta tudják, hogy a csimpánzok különféle hangokat használnak a vadonban, ám az új tanulmány ennek a fajon belüli kommunikációnak átfogó vizsgálatát nyújtja.

Majom (Fotó: illusztráció pexels.com)

„Ez nem nyelv, de a nem emberi kommunikáció legösszetettebb formái közé tartozik” – mondta Cédric Girard-Buttoz viselkedésökológus, a francia CNRS Kognitív Tudományok Intézetének munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
A megfigyelt kiáltások közé tartozott a huhogás, a ziháló huhogás, az ugatás, a ziháló ugatás, a zihálás, a sikoly, a ziháló sikoly, a nyüszítés, a ziháló üvöltés, valamint a nem vokális ajakcsattogtatás is. A kutatók megállapították, hogy ezeket a kiáltásokat a csimpánzok 390 különböző szekvenciában használták.

Mint írták: úgy tűnt, hogy a kiáltások sorrendjét szabályok és struktúra alakította. A tanulmány ugyanakkor nem próbálta megfejteni az esetleges jelentésüket.

(Fotó: illusztráció pexels.com)

„A legfontosabb megállapítás, hogy egy embertől eltérő főemlős képes több strukturált hangszekvenciát létrehozni, és két kiáltást tartalmazó kis szekvenciákat hosszabb szekvenciákká kombinálni. Ez azért is fontos, mert a strukturált kommunikáció előfeltételére utal, amely nyelvünkben a szintaxis felé tartó evolúció alapja lehetett” – fogalmazott Girard-Buttoz.
A szintaxis a szavak és kifejezések elrendezésére utal, amelynek köszönhetően érthető mondatok születnek.

A kutatók által megfigyelt egyik leggyakoribb szekvencia a lihegő huhogás volt. A kutatók arra kíváncsiak, hogy a különböző szekvenciák a csimpánzok összetett szociális környezetében a jelentések szélesebb skáláját közvetítik-e? A hanglejtések lehetséges jelentéseivel kapcsolatban azonban egyelőre csak sejtéseik vannak.

„Részletesen fel kell tárnunk e hangok kibocsátásának kontextusát, hogy lássuk, változik-e a hangok száma az egyes kiáltások és a szekvenciák között” – mondta Girard-Buttoz. „Ezután playback-kísérleteket kell végeznünk, hogy lássuk, a feltételezett jelentés megegyezik-e a csimpánzok viselkedési reakciójával, amikor meghallják a kiáltást” – magyarázta.

A kutatók még bizonytalanok abban, hogy a csimpánzok hangkommunikációja hasonlíthat-e az emberi evolúció során kialakuló nyelv kezdeteihez. Az ember és a csimpánz közös őstől származik, de fejlődésük vonala mintegy hét millió évvel ezelőtt szétvált.