A csimpánzok, a bonobók mellett, az emberek legközelebbi élő genetikai rokonai, intelligens majmok, amelyek eszközöket készítenek és használnak, és az emberi jelbeszéd néhány alapvető jelére is megtaníthatók. A tudósok régóta tudják, hogy a csimpánzok különféle hangokat használnak a vadonban, ám az új tanulmány ennek a fajon belüli kommunikációnak átfogó vizsgálatát nyújtja.
Majom (Fotó: illusztráció pexels.com)
„Ez nem nyelv, de a nem emberi kommunikáció legösszetettebb formái közé tartozik” – mondta Cédric Girard-Buttoz viselkedésökológus, a francia CNRS Kognitív Tudományok Intézetének munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
A megfigyelt kiáltások közé tartozott a huhogás, a ziháló huhogás, az ugatás, a ziháló ugatás, a zihálás, a sikoly, a ziháló sikoly, a nyüszítés, a ziháló üvöltés, valamint a nem vokális ajakcsattogtatás is. A kutatók megállapították, hogy ezeket a kiáltásokat a csimpánzok 390 különböző szekvenciában használták.
Mint írták: úgy tűnt, hogy a kiáltások sorrendjét szabályok és struktúra alakította. A tanulmány ugyanakkor nem próbálta megfejteni az esetleges jelentésüket.
(Fotó: illusztráció pexels.com)
„A legfontosabb megállapítás, hogy egy embertől eltérő főemlős képes több strukturált hangszekvenciát létrehozni, és két kiáltást tartalmazó kis szekvenciákat hosszabb szekvenciákká kombinálni. Ez azért is fontos, mert a strukturált kommunikáció előfeltételére utal, amely nyelvünkben a szintaxis felé tartó evolúció alapja lehetett” – fogalmazott Girard-Buttoz.
A szintaxis a szavak és kifejezések elrendezésére utal, amelynek köszönhetően érthető mondatok születnek.
A kutatók által megfigyelt egyik leggyakoribb szekvencia a lihegő huhogás volt. A kutatók arra kíváncsiak, hogy a különböző szekvenciák a csimpánzok összetett szociális környezetében a jelentések szélesebb skáláját közvetítik-e? A hanglejtések lehetséges jelentéseivel kapcsolatban azonban egyelőre csak sejtéseik vannak.
„Részletesen fel kell tárnunk e hangok kibocsátásának kontextusát, hogy lássuk, változik-e a hangok száma az egyes kiáltások és a szekvenciák között” – mondta Girard-Buttoz. „Ezután playback-kísérleteket kell végeznünk, hogy lássuk, a feltételezett jelentés megegyezik-e a csimpánzok viselkedési reakciójával, amikor meghallják a kiáltást” – magyarázta.
A kutatók még bizonytalanok abban, hogy a csimpánzok hangkommunikációja hasonlíthat-e az emberi evolúció során kialakuló nyelv kezdeteihez. Az ember és a csimpánz közös őstől származik, de fejlődésük vonala mintegy hét millió évvel ezelőtt szétvált.