A kullancsokat most New Jersey-ben és a New York állambeli Long Islanden is azonosították az Egyesült Államokban, valamint szórványosan jelentették északabbra, a keleti part mentén és a középnyugati területekről is – írta a Scientific American.
A terjedés arra készteti a kutatókat, hogy mérlegeljék az AGS lehetséges hosszú távú szövődményeit. Hétköznapi esetben, amikor az ember például marhák és sertések húsát fogyasztja, a szervezete nem reagál az alfa-galra. Amikor azonban egy kullancscsípés behozza a molekulát, az immunrendszer betolakodóként ismeri fel, és ellene antitesteket, úgynevezett immunglobulin E (IgE) antitesteket termel.
„Az IgE-antitestek képződését úgy lehet elképzelni, mint a fegyver betöltését” – magyarázta Scott Commins, az Észak-Karolinai Egyetem Orvosi Karának allergológiai és immunológiai főorvoshelyettese, az AGS egyik vezető kutatója. „Az emlősök húsának fogyasztása ezt követően húzza meg a ravaszt” – fejtette ki.
A kialakuló allergiás reakciók lehetnek olyan enyhék, mint a szájban jelentkező bizsergés, vagy olyan szélsőségesek, mint az anafilaxiás sokk. Az AGS-re jelenleg nincs kezelés vagy ellenszer. Az anafilaxia elsődleges kezelése adrenalinnal történik, néhány más allergiás reakció pedig gyógyszerekkel kezelhető.
A betegségben szenvedőknek mindent meg kell tenniük, hogy elkerüljék a reakciót kiváltó ételeket.
A diagnosztizáltak számára vigaszt jelent, hogy a húsérzékenység nem tűnik tartósnak, és gyakran négy-öt év alatt megszűnik.
Azok az emberek, akik sok időt töltenek a szabadban, például a parkőrök és a földmérők, azonban ismételten kullancscsípéseket kaphatnak. „Náluk sajnos az alfa-gal allergia valószínűleg tartós” – mondta Commins. A magányos csillag kullancsok terjedésével azonban várhatóan az AGS-esetek száma is emelkedni fog.
A magányos csillagos kullancsok kevesebb mint egy nyolcad hüvelyk hosszúak – nagyjából 0,3 centiméter – és nagyon agresszívek. Gyakran nagy csoportokban találhatók, és néhány méterről is képesek érzékelni az ember által kibocsátott hőt és szén-dioxidot. „Ezután levadásszák az embert. Tulajdonképpen nekirontanak” – fogalmazott Richard S. Ostfeld betegségökológus.
A kutatók azt szeretnék kideríteni, hogy az alfa-gal IgE hozzájárulhat-e más betegségek kialakulásához vagy súlyosbodásához.