Környezetünk

Gyémántok is hullhatnak az égből, elérhetik a döbbenetes 200 kilót

Egy friss kutatás során bebizonyították, hogy a jégbolygókon akár 200 kilogrammos gyémántok is hullhatnak az égből. A kísérletekből az is kiderült, hogyan lehet műanyagból gyémántot készíteni.

Több mint egymilliárd kilométerre a Földtől, a Neptunusz és az Uránusz jégbolygóin sokkal könnyebb gyémánthoz jutni, mint a Földön, ugyanis ezeknek a bolygóknak a felszíne alatt a szénhidrogénekből extrém nyomás és magas hőmérséklet hatására könnyedén alakulnak ki a csillogó drágakövek.

Csillagok az égbolton (Fotó: illusztráció unsplash.com)

Ezt a tényt egy 1970-ben megjelent tanulmány is bizonyítja, ugyanis a bolygókutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a jégóriások, az Uránusz és a Neptunusz légkörében olyan szélsőségesen magas a nyomás, hogy gyémánt eshet eső helyett. Ezt az elméletet 2017-ben laboratóriumi körülmények között sikerült is igazolnia egy német és amerikai kutatókból álló csoportnak.

Most a két bolygó légköri adottságait modellezve rájöttek, hogyan lehet műanyagból gyémántot készíteni

– írja a Vice. A Science Advances című szaklapban megjelent tanulmány szerint.

A kutatók az elméletük kipróbálásához PET műanyagot használtak, mert abban épp megfelelő arányban van az oxigén, a szén és a hidrogén. Ezeket a műanyagokat lézerekkel bombázták. Kísérletük végén kiderült, az oxigén nemhogy nem szabott gátat a gyémántképződésnek, de még serkentette is azt. Sőt, ennek az atomnak köszönhetően a gyémánt alacsonyabb nyomáson és hőmérsékleten jött létre, mint egyébként.

A kutatók ezután az eredményeket felskálázták, és

arra jutottak, hogy a nemcsak az Uránuszon és a Neptunuszon, hanem más jégbolygókon is több millió karátos, legalább 200 kilogrammos gyémántok potyoghatnak az égből. Ezek azonban a sűrű gázok miatt nem maradnak meg a felszínen, hanem réteget képeznek a bolygó magja körül.

E kutatás eredményei nemcsak a világűrrel kapcsolatos ismereteinkre van hatással, hanem megnyitja az utat afelé is, hogy a műanyaghulladékból különféle módokra felhasználható nanogyémántokat hozzanak létre.

Dominik Kraus a német Helmholtz-Zentrum Dresden-Rossendorf laboratórium tudósa és csapata emellett úgy vélik, kísérleteikkel bizonyítékot találtak egy bizarr víztípusra, a szuperionos vízre is, amelynek létezéséről 2019-ben bizonyosodtak meg először. Ez a folyadék úgy viselkedik, mint a szilárd és a folyékony anyag furcsa keresztezése.

A kutatók úgy gondolják, a Neptunusz, az Uránusz és potenciálisan számos más jégbolygó köpenyét alkothatja ez a víz. Ez azért is fontos felfedezés, mert ezáltal megérthetjük a közelünkben lévő jégóriások klímáját, és azt is, miért van külön mágneses mezejük.