Kultúra

Hét dolog, amit nem biztos, hogy tudtál az Abigélről

Szabó Magda Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a magyar irodalom egyik legendája 1917. október 5-én született Debrecenben. Az írónőre emlékezve összegyűjtöttünk néhány érdekességet egyik legkedveltebb és legismertebb művéből, az Abigélből készült négyrészes tévéjátékról.

Budapest, 1977. február 3.
Szerencsi Éva (k) a Szabó Magda regényébõl, Zsurzs Éva rendezésében készülõ Abigél címû film jelenetében. A nõi fõszerepeket Szerencsi Éva és Piros Ildikó alakítja.
MTI Fotó: Friedmann Endre

Szabó Magdát gyermekkorában úgy nevelték, hogy lehet saját akarata, saját véleménye, saját döntése. Szabadnak nevelték, aki úgy alakíthatta és élhette az életét, ahogyan ő akarta. Az írónő művei éppen ettől váltak különlegessé az olvasók számára, hiszen hétköznapi történeteket mesél el bennük, mégis plusz töltetet kapnak az események.

Műveit rengeteg országban kiadták, számos nyelvre lefordították írásait. Az 1987-ben írt Az ajtó című Szabó Magda-regény felkerült a The New York Times Top 10-es listájára. Műveinek egy részét megfilmesítették, színpadra vitték, többek között az Abigélt, Az ajtót, a Régimódi történetet és a Kiálts, város! című történelmi drámáját.

Az írónőre emlékezve összegyűjtöttünk néhány érdekességet egyik legkedveltebb és legismertebb művéből, az Abigélből készült tévésorozatról.

1977 februárjában jelent meg az első hír arról, hogy film készül Szabó Magda regényéből, az Abigélből. Ami igazán izgalmassá tette az amúgy is izgalmas hírt, hogy a beszámolóból az is kiderült, a Hunnia Filmstúdióban az első felvételek már elkészültek. Az adaptáció első részét, amely hatalmas sikert hozott, végül 1978. április 14-én mutatta be a Magyar Televízió. Másnap a második részt már három és fél millióan nézték.

Hét kulisszatitok a sorozatról

    • De mitől is olyan megható az Abigél? Talán attól, hogy nem egy csupán a képzelet szüleménye, hanem Szabó Magda személyes élményeiből fakad, hiszen fiatalon Debrecenben egy, a Matulához hasonló zárt iskolában tanított.
    • Básti Lajos még egészségesen mondott igent Zsurzs Éva rendezőnek a film egyik főszerepére, ám a forgatás kezdetekor már tudta, nagy a baj, hiszen tüdőrákot diagnosztizáltak nála, ám eszébe sem jutott, hogy visszamondja a szerepet. Básti elhatalmasodó betegsége miatt azonban az utolsó forgatási napokon változtatni kellett a szövegen. Mivel már nehezére esett a munka, a beszéd, a rendező úgy oldotta meg a problémát, hogy Balázsovits Lajos mondta el Básti szerepét azzal a felütéssel, hogy Torma igazgató úr ezt meg azt üzeni.
    • Egy olvasói levélből az is kiderült, hiába készült nagy műgonddal a négyrészes sorozat, egy apró hiba így is becsúszott. Az egyik jelenetben ugyanis elhangzik, a polgári védelem parancsnoka jelentést kér a növendékek származásáról. Akkoriban a polgári védelem kifejezés azonban még nem létezett, légoltalomnak nevezték.
    • A forgatások idején egy napilapban az is megjelent, hogy az egyik forgatási napon a stáb kétszáznál is több rántott húst fogyasztott el.
    • A bemutató után Szerencsi Éva egyszeriben ismert ember lett. Egy interjúban boldogan mesélte, hogy a gyerekek csapatostul követik az utcán, mutogatnak felé, hogy itt van Abigél!
    • Kevesen tudhatják, hogy 1844-ben építette Hild József azt a klasszicista stílusú házat, amelynek udvarán az Abigél című filmből jól ismert kultikus, szerencsét hozó szobor áll. Az alkotás eredeti neve Korsós nő, s feltehetőleg Dunaiszky Lőrinc munkáját dicséri 1814-ből. A ház felépítésekor állították be a szobrot az udvar egyik fülkéjébe. Úgy tudni, abban az időben még egy kút is csörgedezett alatta, szemléltetve, hogy a tunikás nő valóban a vízért igyekszik.
    • A szobrot a filmforgatás idejére vitték el a bérház udvarából, egyenesen a vácrátóti arborétumba, ami a lányintézet, a Matula kertjének díszleteként szolgált. Így lett Dunaiszky Lőrinc alkotásából csodatévő szobor, amit a forgatás után persze „hazaszállítottak”, igaz kisebb harci sérüléssel, letörött ugyanis a szobor orra.

Olvasás közben hunyta le végleg a szemét

Szabó Magda az életművéhez méltóan távozott az életből – 90 évesen, 2007. november 19-én olvasás közben hunyta le örökre a szemét.

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad” – vélte egykor, és igaza volt. Szabó Magdának sikerült halhatatlanná válnia, amihez egyik fő művének, az Abigélnek a megalkotása is hozzájárult.