A gyermekek van, hogy hirtelen szűnni nem akaró sírásba kezdenek, sokszor közben földhöz verik magukat és sehogy sem lehet megnyugtatni őket. Ezt az állapotot röviden csak hisztériának, hétköznapi szlenggel simán csak hisztinek szoktuk nevezni. Azonban nem árt tudnunk, hogy ennek a nem kívánt állapotnak több fő kiváltó oka lehet.

(Fotó: illusztráció unsplash.com)
Saját gyermekemnél is gyakorta előfordul, hogy felhúzza magát, egész egyszerűen elfogy a türelme, amikor nem tud megoldani valamit. Például nem sikerül az építő tornyot összeraknia, nem tudja a sólámpát felkapcsolni, nem bír a pici ujjaival valami finom, apró mozdulatokat igénylő dolgot végrehajtani. Lényegében a tehetetlenség érzése miatt borul ki a gyermek, de ide sorolandó az a fajta „korlátozás” is mikor babakocsijába ültetjük és ő ezt nem akarja és ennek bizony hangot ad.
Esténként sem ritka ez a fajta „műsor”, bár ilyenkor a kiváltó oka nem más, mint a fáradtság, gondolj csak bele, hogy ez felnőtteknél sem ritka, amikor szellemileg és fizikálisan is le vagyunk terhelve és egy amolyan kétségbeesett állapot lesz úrrá rajtunk. Gyerekeknél ezt kiválthatja egy inger gazdag környezet is, mint a családi vendégség, piacolás, esetleg vásár, ahol nagy tömeg, sok ember, számos új dolog kerül a látóterébe.
A gyermekpszichológusok szerint, maga a hiszti, úgy két-három éves kor körül a leggyakoribb, és a normális fejlődés része. A kisgyerek még nem tudja szabályozni és azonosítani érzelmeit, ezért azt tanulnia kell. A szakemberek egyértelműen kijelentik hogy a hiszti valójában egy módja annak, hogy a gyermek üzenni tudjon arról, hogy nem érzi jól magát. A közös tanulási folyamatnak a célja, hogy szembe tudjunk nézni azzal, hogy mi is zavarja a gyermeket és mi zavar bennünket, innen tudunk a megoldás irányába indulni. A gyerekek nem tudják ezt a csúcsállapotot kezelni, nem tudják magukban tartani, ha feszültség keletkezik, ennek a jele a hiszti, a felnőtt dolga a „jelolvasás ”- tette hozzá a pszichológus, kérdésünkre válaszolva.