(Fotó: Ficsak blog)
Sokan azért nem mozognak, vagy nem fűlik a foguk a sporthoz, mert gyerekkorukban se volt ehhez közük, alig van tapasztalatuk a kötelező testnevelés órákon kívül, és a szülők se érezték úgy, hogy ez fontos lenne.
Egyrészről értem ezt, másrészt érvelnék a mozgás mellett a saját példámmal. Az én gyerekkoromban, a mi családunk életében se volt jelen a sport, a szüleim számára ez nem volt annyira fontos, hogy mozgásra bírjanak. Ezért néha van is bennem rosszallás, de elfogadom, amit utólag ők mondanak, és lehet igazuk is van, hogy ha annak idején erőltették volna, akkor ma nem lenne számomra ennyire értékes a mozgás – olvasható Király Nóra írása a Ficsak blogon.
Mert ezt nem lehet, nem szabad erőltetni, de olyan mintát érdemes adni, ami vonzó, ami miatt a gyerekeink is úgy érzik, hogy a mozgás, az bizony jó.
Nálunk az egész család sportol, és ez talán annak is köszönhető, hogy a sok élményt adó családi programok szerves része is a mozgás. Télen is az aktív kikapcsolódást választjuk – korcsolyázunk, szánkózunk – ha van erre mód – , vagy kirándulunk nagyon sokat. Szabad levegőn vagyunk, együtt vagyunk és élvezzük a közös mozgás lehetőségét.
Azt, hogy a mozgás örömet ad, főiskolás koromban tapasztaltam meg. Az egyik barátnőmmel vettünk egy diákoknak kedvezménnyel megvásárolható bérletet és aerobikozni kezdtünk. Teljesen beleszerettem abba a mozgásformába, szinte megszállottja lettem. Később jött a crossfit is, ami szintén nagyon izgalmas mozgásforma. Aztán születtek sorban a gyerekek és olyan mozgást kellett keresnem, ami a pici gyerekek ellátása mellett, a család életébe is belefért, – a crossfit ehhez nagyon kötött volt.
Akkor találtam rá a futásra, ami szintén beszippantott jó néhány évre. Készültem versenyekre, félmaratonokat is futottam, amíg egy térdsérülés le nem állított. De a mozgást azután se hagytam abba, csak éppen visszajöttem a konditerembe, ahol változatos lehetőségek állnak a rendelkezésemre. Válogathatok kedvemre. Szeretem a csoportos órákat, gyakran spinningelek, crossfit tréningen vagy hot iron-on veszek részt. Ez utóbbi az aerobik és a súlyzós edzés ötvözete és minden izmot megmozgat.
Mindezt – az én utamat és megoldásaimat – azért tárom fel ennyire részletesen, hogy átmenjen az üzenet: nem csak egyféle út létezik hanem rengeteg- a saját életünkön belül is. És az a lényeg, hogy mindenki válasszon olyan mozgásformát, ami adott élethelyzetébe belefér. Ha nem megy már az egyik, akkor jó lesz majd, passzol majd a másik. Ha nem szeretünk szabad levegőn futni, akkor válasszuk a szobakerékpárt, ha nem jönnek be a csoportos órák, akkor menjünk olyanra, ahol csak velünk foglalkozik a tréner, vagy tanuljuk meg a kondigépek használatát és edzünk egyedül.
Ha nem szeretjük meg a konditermek hangulatát, akkor edzünk otthon a saját otthonunkba, vagy menjünk át a barátnőnkhöz, akivel együtt lehet nagyobb lesz a mozgáskedv. Ha nem fér bele az időnkbe, vagy szűk a gyerekek miatt a mozgástér, akkor maradjunk otthon és találjunk a házban, a ház környékén, akár a kertben olyan mozgás gyakorlatokat, amik beválnak, amik mellett jobb lesz a közérzetünk, amik felpezsdítenek.
Egy biztos, ha nem lépünk ki a komfortzónánkból, ha nem kezdünk el kipróbálni mozgásformákat, ha feladjuk az elején, mert se ez, se az nem jön be, akkor nagyon nehéz lesz áttörni a passzív életmód falát.
Nem állítom, hogy könnyű elkezdeni, az se, hogy ha el is kezdjük, akkor könnyű lesz rutinná csiszolni a mozgást, mert nem lenne igaz. Nagy munka, néha lemondásokkal jár vagy át kell írni az addigi rutinokat. Igenis nehéz reggel kipattanni az ágyból, nekem is nehéz és valamiért az elmúlt hetekben még nehezebb. Mert ilyen is van- lehetnek rosszabb periódusok. A lényeg azonban az, hogy át kell lendülni a holtponton – sokféle értelemben és eljön majd az a pillanat, amikor már attól érezzük rosszul magunkat a bőrünkben ha aznap semmit nem mozogtunk, ha aznap nem tettünk semmit szervezetünk egészségéért.
Természetesen a mozgás igényét segítheti az is ha jó példákra figyelünk és az külön öröm és érték, ha be tudunk vonódni egy-egy közösségi megmozdulásba. Ezért is szervezünk a Ficsak keretein belül nagyon sok családi, közösségi sporteseményt, mert ott lehetőség van arra, hogy „közösen” beleszeressünk a mozgásba.
Azt is tudjuk, ha a szülők számára természetes a sport és a család életének része a mozgás, akkor a gyerekek is „mozgásba hozhatóak”.
De még egy olyan családban is lehet küzdelem a gyerekekkel, ahol a mozgás stabil érték ugyan, de mégis könnyebb lenne a gép előtt ülni, játszani, a telefont nyomkodni.
Nekünk, felnőtteknek is „kényelmesebb” egy ideig a kanapén olvasni, vagy filmet nézni, eldőlni a meleg szobában.
A FICSAK alapítójaként, de magánemberként, ötgyermekes édesanyaként is örülök annak, hogy a környezetemben élőket motiválni tudom. Hogy van olyan, aki eljött velem edzeni és aztán itt ragadt és azóta is életének szerves része az edzés. Örülök, amikor kapok visszajelzést arról, hogy anyukák azért kezdtek el mozogni mert látták, olvasták valamelyik posztomat, amiben erről beszélek és kedvet kaptak ők is. Mert ha nekem megy, akkor nekik is menni fog.
Valójában nincs titok, fel kell állni a kanapéról, és próbálgatni, tesztelni kell, hogy mi az, ami hozzánk passzol. És ha megtaláltuk, utána is kezeljük rugalmasan és másféle mozgásformákra is nyitottan a választásainkat.
Mert ahogy változik az életünk, (kicsik a gyerekek, kistestvér születik, esetleg jön egy betegség, vagy munkahelyet váltunk) úgy alakulnak a körülmények is, amelybe lehet már nem illeszthető be az, amit addig nagyon szerettünk. Olyankor kell választani mást, másfélét, vagy marad ugyanaz, csak a mozgás helyszíne, időpontja változik.
Higgyétek el, ha egyszer rákapunk a mozgás örömére, ha megérzi a szervezetünk, hogy mennyire jó neki az aktív élet, akkor többé nem lesz opció az üldögélés. Igényelni fogjuk, belső motiváció születik a mozgásra és azzal csak nyerhetünk.
