Budapest, 1966. október 4. Psota Irén Hubay-Ránki-Vass: Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédiájában a Madách Színházban (Fotó: Nemzeti Fotótár)
Psota Irén 1929. március 28-án látta meg a napvilágot Psota István és Dávid Ilona gyerekeként. Az édesanyja mosónőként dolgozott, az apja alkalmi munkákat vállalt, két bátyja János és Gyula pedig bérházak udvarán énekelt, és a ledobált aprópénzt vitte haza, hogy legyen mit enniük. Fiús lány volt, két bátyjával focimeccsekre járt, tizenévesen verekedésbe is keveredett.
Kiskorában orvos akart lenni, rövid ideig pedig apáca, ám amikor iskolásként elkezdett szavalni, az emberek csak csöndben ültek, és hallgatták a kislányt. Ott dőlt el a sorsa, ott vált világossá, hogy Isten is a színpadra teremtette. Ennek ellenére először postásként dolgozott, majd 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ahová elsőre felvették. Legendás osztályban tanult, osztálytársai többek között Berek Kati, Horváth Teri, Váradi Hédi, Szemes Mari, Soós Imre és Farkas Antal volt.
Psota Irén Irma la Douce és Horváth Tivadar Nestor; Oscar szerepében Alexandre Breffort: Irma, te édes című darabjában a Magyar Színházban a bemutató napján 1963. január 18(Fotó: Nemzeti Fotótár)
A tanulmányai befejeztével rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig olyan színészóriásokkal játszott együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári és Gábor Miklós. 1980–1982 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja volt.
Eleinte az édesanyja vezetéknevét használva Dávid Irénként játszott, aztán legendássá tette a Psota nevet. Úgy érezte, ezzel a különlegesebb névvel jobban tud majd érvényesülni.
Budapest, 1959. október 6. Két kislány figyeli a hintában ülve olvasó Psota Irén színésznőt egy játszótéren (Forrás: Nemzeti Fotótár)
Psota Irén minden műfajban otthon érezte magát. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjedtek. Volt benne valami mélyről jövő vadság, ami miatt, ha kellett, szívszorító tragikaként lépett színpadra, ha pedig úgy hozta a szerep, fanyar humorával mindenkit megnevettetett.
Két monodráma, a Margarida asszony és a neki írt Roncsderby legendássá vált. Mintegy félszáz filmben játszott, olyanokban, mint a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, az Egy erkölcsös éjszaka, a Ház a sziklák alatt, a Szent Péter esernyője, a Házasságból elégséges, az Iszony vagy a Csárdáskirálynő.
Akik nem látták színházban, mozi- vagy tévéfilmekben, szórakoztató műsorokból ismerhették, nagy sikerű párost (Lujza és Jenő) alkottak Major Tamással. Három lemeze jelent meg, karcosan búgó hangja nem andalított, hanem a dalok szövegét különös megvilágításba helyezte.
Több memoárt is írt, amelyeket fanyar humor, önreflexió jellemez.
Magánélete azonban nem volt ennyire sikeres. Egészen fiatalon, elsőéves főiskolásként beleszeretett a nála négy évvel idősebb Makk Károly rendezőbe. Kapcsolatuk azonban nem volt felhőtlen, amit az is bizonyít, hogy Makk Károly öt év után lezárta kapcsolatukat, Krencsey Mariann színésznőt vette el feleségül. A közös munkának azonban a válás nem vetett véget, együtt dolgoztak például a Ház a sziklák alatt forgatásán. Púpos Tera szerepe nagy sikert hozott a színésznőnek, és ennek a filmnek a forgatása során kezdett az énekléssel foglalkozni. „Hát édesem, este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni Badacsonyba. Itt fedeztek fel: a következő filmben bárénekesnőt játszottam, ennek a címe volt a Felfelé a lejtőn. (…) Akkor volt a legtöbb férfi az életemben. Sündörögtek körülöttem, amikor púpos voltam” – mesélte erről az időszakról.
Psota Irén ezután rövid ideig egy muzeológus felesége volt. Aztán megismerte Molnár Józsefet, a későbbi második férjét, az ismert belsőépítészt. Nagy szerelem volt az övék, de gyerekük nem születhetett, ráadásul Molnár 1956-ban, a forradalom ideje alatt elhagyta Magyarországot. Psota is így tett, egészen Párizsig ment. A francia fővárosban azonban nem érezte jól magát, honvágya volt, így aztán jelentkezett a magyar követségen, hogy visszatérne Magyarországra. Psotával végül szerelme is visszatért az országba, ám a férfit hosszú időre börtönbe zárták, az idő pedig végül megölte a szerelmüket. Psotát egy ideig megfigyelték, de szerencsére karrierjét nem törték ketté.
A harmadik férje az író Ungvári Tamás volt, akivel tizenkét évig tartott a házasságuk. Aztán szépen csendben elváltak.
Psota Irén utolsó éveiben megromlott egészségi állapota miatt otthonából már alig mozdult ki. 2014 márciusában szívinfarktust kapott, majd 2015 decemberében combnyaktörést szenvedett, amiből bár felépült, de talán a sok fekvéstől is újabb szívinfarktust és tüdőgyulladást kapott. 2016. február 24-én ismét kórházba került. Másnap szívelégtelenség következtében, álmában elhunyt.
2016. március 10-én búcsúztatták római katolikus szertartás szerint a Farkasréti temetőben. Beszédekben búcsúzott tőle pályatársa Almási Éva, Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója, Bagdy Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese és Balog Zoltán miniszter.
Budapest, 1970 körül Psota Irén Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, a Madách Színház művésze szabadtéri fotózáson (Forrás: Nemzeti Fotótár)
Tehetségét számos díjjal is elismerték. 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban érdemes, 1982-ben kiváló művész lett, Kossuth-díjat 1966-ban és 2007-ben kapott. Tagja volt a Halhatatlanok Társulatának, 2000-ben választották a nemzet színészének. Megkapta a Prima Díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A főváros Pro Urbe Budapestért Díjjal és díszpoglári címmel tüntette ki. 1996-ban megalapította a Vámos László emlékét őrző díjat.
Psota Irén emlékét díj őrzi: 2017-ben Almási Éva alapította meg a Psota Irén-díjat, amelyet az a színművész kaphat meg, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota Irén örökségéhez méltónak bizonyulnak.
