Mary Quant sikertörténete 1955-ben kezdődött, amikor London sikkesnek számító Chelsea negyedében megnyitotta Bazaar nevű butikját. Az akkoriban 21 éves lányt férje és üzlettársa támogatta. Munkája során egyszer csak túl rövidre vágta az anyagot, majd piacra került az első miniszoknya-kollekció. Nem sokkal később már az egész világon tombolt a miniláz.
Mary Quant divattervező és a miniszoknya megalkotója Chelsea-ben, a Dracott Place-en található lakásában divatrajzokkal körülvéve, amint új kreációit tervezi. (Fotó: Getty Images)
„Valahogy boldoggá tette az embereket” – magyarázta a tervező. „Áttörés volt, az idő átélése.”
A fiatal nők üdvözölték, a társadalomban egy valóságos sokkhullámot indított el a mini darab. Sokan vulgárisnak titulálták, 1965-ben még Coco Chanelt is egészen meghökkentette. De hódító útja végül a vártnál gyorsabban elindult a nagy divatházak felé, nem sokkal később Yves Saint Lauren és Paco Rabanne is felismerték a trendben rejlő erőt és a tervezőasztalokon egyre több mini és szupermini fazon született.
Az új divat – minden tiltás ellenére – viharos gyorsasággal hódította meg a világot, így Magyarország ifjúságát is. Gyors divattá válását az új szórakozási forma, a televíziózás segítette elő. Az 1967-es Táncdalfesztivál fiatal énekesnői, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Fenyvesi Gabi mindannyian miniszoknyában léptek a színpadra.
Rojtos miniszoknyában pózol Kovács Kati énekesnő a budapesti parton (Fotó: Nemzeti Fotótár)
Nevét megpróbálták magyarosítani, de az „aligszoknya” kifejezés nem ért el nagy sikereket. A mini általában egy-két éves fáziskéséssel jutott el a falvakba, ott az 1970-es évek elején vált elfogadott viseletté, anyaga az ekkor fénykorát élő, jellegzetes domborúra nyomott mintás, műszálas jersey (dzsörzé) lett.
Hazánkban is tombolt a miniszoknya-láz
