Mit tehetünk, ha a mi gyermekünket is három embernek kell beráncigálnia a rendelőbe, vagy hogyan menjünk el az első kezelésre úgy, hogy ez ne okozzon maradandó rossz élményt neki? A szorongó gyermek megkeseríti mind a szülő, mind az orvos és a többi beteg életét, de legrosszabbul mégis ő jár, hiszen a szörnyű élményt időnként újra meg újra át kell élni.
Fotó: Pixabay/CCO Public DomainLegyen egy első randi – foghúzás nélkül
Vegyük először az egyszerűbb esetet, amikor kisgyermekünk még sosem járt fogorvosnál, azaz tiszta lappal indulunk. Hasznos, ha legelső találkozása a rendelővel nem a saját kezelése során történik, hanem családtagot, szülőt kísér el, így megismerkedhet a környezettel anélkül, hogy vele bármi drasztikus történne. Ha erre nincs is lehetőség, akkor is elvihetjük egy kontrollvizsgálatra, ahol csak ellenőrzik a fogait, de nem csinálnak vele semmit. A gyermekfogászat külön szakma, ha lehet, erre szakosodott rendelőbe vagy legalább gyermekfogorvoshoz vigyük, mert a környezet itt direkt a gyermekek igényei szerint van kialakítva, illetve az orvos is felkészült arra, hogy gyereknyelven magyarázza el, mi is fog most történni.
A szülő ülteti el a szorongást?
Gyermekünkkel beszéljük meg, pontosan mi fog történni: milyen műszereket fog használni a doktor néni, és ez milyen érzés lesz. A pozitív szuggesztiók itt rengeteget számítanak! Meséljük el, hogy a műszerek hidegek lehetnek, a fúrónak fura hangja lehet, az érzéstelenítő gél pedig fincsi cseresznyeízű lesz (tényleg van olyan!), és bizseregni fog tőle a szája – és ez mind azért van, hogy az ő beteg fogát meggyógyítsák. Ezzel az ismeretlen orvosi környezetet közelebb hozzuk hozzá, és ijesztő esemény helyett inkább kalandként fog rátekinteni.
Fontos, hogy ki ne ejtsük a szánkon a „ne aggódj, nem fog fájni” szavakat! A gyermek eredetileg nem feltételezi, hogy fájni fog, a háziorvosi vizsgálaton is csak meghallgatják a sztetoszkóppal, és megnézik a torkát, de egy ilyen mondatra elindulhat a lavina: lehet, hogy mégis fájni fog?! Holott a mai fogorvosi kezelések már tényleg cseppet sem fájnak, legfeljebb kellemetlenek. Az injekciós tű is olyan vékony, hogy legfeljebb egy kis szúrást érez – ezt demonstrálhatjuk is a körmünkkel – így ez sem ok az aggodalomra.
Mese a beteg fogról…
Nehezebb a helyzet, ha egy már meglévő szorongást kell felülírni. Ennek valószínűleg egy kellemetlen fogorvosi kezelés az előzménye, tehát a gyermeknek már van egy fájdalmas képe arról, mi is történik a rendelőben. Ekkor is érdemes ismét átbeszélni számára érthető nyelven, hogy mit csinál a fogorvos, milyen műszerei vannak, és miért csinálja ezeket. Használhatjuk a mese erejét: találjunk ki egy történetet a szegény, beteg fogról, aki egészséges barátai között szomorkodik, és végül a barátságos fogorvos gyógyítja meg őt. Fontos, hogy ne hazudjunk a gyermeknek a kezelésről, ne bagatellizáljuk az izgalmát, mert ez az ő alapvető bizalmát rengetheti meg bennünk. Ha mi sem vagyunk benne biztosak, mi vár rá, kérjük meg a fogorvost, mesélje el részletesen, mutassa meg az eszközeit.
Szülői jelenlét és relaxáció
Vigyünk a rendelőbe valami elterelő eszközt, játékot, könyvet, ami leköti a gyermek figyelmét – addig se azon töri a fejét, hogy mi fog történni. Sok helyen megengedik, hogy a szülő bemenjen a gyermekkel a kezelőszobába, ha nyugodtak vagyunk, élhetünk ezzel a lehetőséggel, azonban ez rosszul is elsülhet: ha a szülő izgul, az rá fog ragadni a kicsire is, míg csupán a gyermekfogorvos biztonságos jelenléte megnyugtathatja a gyermeket.
Fotó: Pixabay/CCO Public DomainMár egész kis korban is meg lehet tanítani alapvető relaxációt a gyermeknek. Kérjük meg, hogy ahelyett, hogy folyamatosan azon járatná az agyát, mennyire fél, „költözzön le a figyelme a pocakjába”, és kezdje el figyelni a légzését. Figyelje meg, hogy emelkedik és süllyed a köldöke, mintegy elringatja őt – erre koncentrálva a légzés egyre mélyebbé fog válni, az izmok is lazulnak, és ő is megnyugszik.
És végül, figyeljünk oda a gyermek temperamentumára, személyes igényeire is, amikor be akarjuk őt vezetni az orvosi rendelők világába! Előzzük meg, hogy az első élmény nagy csalódás legyen, mert ez utána hosszú évekre elveheti a kedvét a fehér köpenyes világtól – pedig sajnos néha muszáj megfordulni az egészségügyben.
