Talán jó hír, hogy a gyerek valószínűleg minden alkalommal jelezni fogja felénk, éppen mire van szüksége. Mi pedig a születésétől kezdve megtanuljuk értelmezni ezeket a jeleket és aszerint cselekszünk – megtesszük, amit valóban kért, vagy éppen ellenkezőleg, mert jól tudjuk, hogy NÁLA ez mit is jelent pontosan. Ez már egy kicsit bonyolítja persze a helyzetet, olykor bizonyára rosszul is értelmezzük a jeleket, de ez sajnos „benne van a pakliban”. Az őszinte kommunikáció kiépítése a szülő-gyerek kapcsolatban is fontos (lenne), de talán nehezebb, mint a párkapcsolatban. Hogy megkönnyítsük a helyzetünket, érdemes lehet bevezetni egy-két olyan szokást vagy módszert, ami a segítségünkre lehet, hogy olyan szülők legyünk, akire a gyerekünknek szüksége van – bármilyen idős is legyen. Ez pedig nemcsak nekünk, de a gyermekünknek is érdeke.
Illusztráció (Fotó: Unsplash)
Fogadjuk el a gyerek érdeklődési körét
Mindenkit más érdekel, a gyerekekkel is így van. Nem baj, ha nem ugyanaz érdekli, mint ami bennünket, vagy ami a testvéreit. Pláne ami szerintünk kellene, hogy érdekelje. Inkább kérdezzük, érdeklődjünk afelől, hogy mi érdekli, miért, mit szeretne ezzel kezdeni és ha úgy alakul, segítsünk neki abban, hogy tudjon azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik érdeklik, és esetleg sikerei is legyenek.
Figyeljünk rá, ha ő beszél
Ha szeretnénk egészséges kapcsolatot kialakítani a gyermekünkkel, akkor az az egyik legfontosabb, hogy figyeljünk rá, ha ő beszél. Ha fáradtak vagyunk is tegyünk meg mindent, hogy figyeljünk, esetleg jelezzük, hogy éppen nem alkalmas, de később mindenképpen kérdezzünk rá, hogy mit szeretett volna mondani, beszélgessünk vele, ne hagyjuk, hogy bezárkózzon. Legyünk nyitottak a véleményére, a kritikáira, a megjegyzéseire. Ne utasítsunk el mindent, amit mond, csak mert nem értünk vele egyet, egy egészséges vita sokkal építőbb lehet.
Vizsgáljuk meg a problémáját az ő szemszögéből
Könnyen lehet, hogy számunkra nem tűnik olyan nagy dolognak egy-egy probléma, mert mi már sok mindent megtapasztaltunk az életünk során. A gyermekünk azonban még csak most ismerkedik a világgal, ezért érdemes megvizsgálni az ő szemszögéből is az egyes problémákat, helyzeteket. Ugyanez igaz, ha már felnőtt a gyerekünk, a másik szemszögéből mindig másmilyennek tűnnek a gondok és bajok.
Legyünk vele együttérzőek
Nem számít, hogy mennyire kicsinek vagy jelentéktelennek is tűnik számunkra a gyerekünk problémája, mégis mutassunk együttérzést felé, mintsem legyintsünk rá és azt éreztessük, hogy az ő gondja és aggodalma szánalmas, vagy nem is fontos. Próbáljuk meg minél jobban megérteni, hogy az adott dolog miért is olyan fontos a gyermekünknek, hogy miért érez úgy, ahogy a különböző helyzetekben. Ha látja, hogy megértjük az érzéseit, könnyebben beszél róluk, és a későbbiekben is könnyebben beavathat bennünket az életébe.
Ne feledjük: a gyerekünknek nincs annyi tapasztalata, mint nekünk – egyelőre
Vagyis idővel ő is egyre többet tapasztal, egyre bölcsebb lesz, de mi mégis mindig előtte járunk jó néhány évvel. Ezért (is) legyünk vele türelmesek, ne várjuk el, hogy olyasmiket lásson, értsen, kezeljen, amivel még nem találkozott, amiről még fogalma sincsen. Inkább próbáljunk segíteni neki, hogy megtanulhassa, mikor, mit és hogyan kell csinálni.
Mind ettől függetlenül persze bármikor hibázhatunk mi is – és ez rendben is van, hiszen szülőként mi sem vagyunk tökéletesek. De ha törekszünk arra, hogy folyamatosan fejlődjünk, akkor egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a gyermekünk valóban kiegyensúlyozottabb és remélhetőleg boldogabb lesz. Meg talán mi is.
