Környezetünk

Ötven éve nem záródik be a pokol kapuja

A hetvenes évek elején a szovjetek a Karakum sivatagban kutattak olaj után, egy potenciális lelőhelyen pedig fúrni kezdtek. A munkálatok során hamar kiderült, hogy olaj helyett egy gázzal teli üregbe fúrtak. A barlang beomlott, kialakítva a későbbi darvazai gázkráternek elnevezett mélyedést a mai Türkmenisztán területén. Ekkor még úgy vélték, hogy a tűz néhány hét után elalszik, a lángok azonban még bő 50 évvel később is tombolnak.
A hetvenes évek elején a szovjetek a Karakum sivatagban kutattak olaj után, egy potenciális lelőhelyen pedig fúrni kezdtek. A munkálatok során hamar kiderült, hogy olaj helyett egy gázzal teli üregbe fúrtak. A barlang beomlott, kialakítva a későbbi darvazai gázkráternek elnevezett mélyedést a mai Türkmenisztán területén. Ekkor még úgy vélték, hogy a tűz néhány hét után elalszik, a lángok azonban még bő 50 évvel később is tombolnak.

A nagyjából 70 méter széles és 20 méter mély darvazai gázkráter létrejötte dominóhatással járt, a területen ugyanis később több mélyedés is kialakult, ezzel együtt pedig metán szabadult fel.

A kutatók aggódtak a környék lakói és élővilága miatt, ezért úgy döntöttek, begyújtják a gázt. Arra azonban nem számítottak, hogy a lángok még bő ötven év múlva is ugyanúgy tombolnak majd.

Hogy a folyamat meddig tarthat, továbbra sem tudja senki. A darvazai gázkráter mára turistalátványossággá vált, és gyakran hivatkoznak rá a pokol kapujaként.

A türkmén kormány szerint azonban a természeti jelenség fokozottan veszélyes, ezért egy ideje a betemetését fontolgatják.