A Notre-Dame a francia főváros legismertebb gótikus stílusú temploma, a párizsi főegyházmegye főszékesegyháza. Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa, a katedrális azóta egybeforrott Franciaország történelmével.

Notre-Dame (Fotó: EPA/Srdjan Suki)
Építése 1345-ig tartott, négy évszázaddal később azonban barbár rongálásokat szenvedett el: az 1789-es francia forradalom alatt ugyanis kalapáccsal szétverték a szobrok fejét, három évvel később pedig kivégezték a székesegyház papjait. Ráadásul itt tartották meg 1793 novemberében az ateista Értelem kultusza alkalmából rendezett fényűző ünnepségeket és orgiákat, a katedrálist pedig az Ész temploma névre nevezték át. De a székesegyház adott helyt 1804. december 2-án I. Napóleon francia császár koronázásának is.
Mint azt a hirado.hu is megírta, 2019. április 15-én késő délután kigyulladt a székesegyház felállványozott tornya és tetőszerkezete. Az oltáshoz legalább 400 tűzoltó érkezett a helyszínre. A lángok a templomépület felső részében csaptak fel, ahol felújítási munkálatok zajlottak. A tűz következtében összeomlott a katedrális kúp alakú tornya, a huszártorony, a tetőszerkezet kétharmada pedig megsemmisült. Három nappal az eset után a francia bűnügyi rendőrség vezetője bejelentette, hogy feltehetően rövidzárlat okozta a tüzet.

Tűzoltók próbálják megfékezni a párizsi Notre-Dame-székesegyház tetőszerkezetét emésztő lángokat 2019. április 15-én. A lángok a restaurálási munkálatokhoz felállított állványzaton, a tetőszerkezetnél keletkeztek, és onnan terjedtek tovább. A tűz következtében összeomlott az épület huszártornya és odaveszett a teljes tetőszerkezete (Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)
A 2019-ben leégett templom tetőzeti favázát a középkori terv szerint építették vissza, kézzel formázták. A felújítás jó tempóban halad, néhány hete a szélkakast is visszahelyezték a magasba. A modern kor biztonsági vívmányait is beépítik: a tető alá egy párásítással működő tűzgátló rendszer kerül.
A végeredmény gyönyörű és tartós lett Philippe Jost főépítész szerint. Az ácsok kézi szerszámokat, fejszét és fűrészeket használtak, hogy valóban kézműves műremek legyen a középkori tető rekonstruálása.