Gyereknevelés

Harcsa Veronika: Jó édesanya szeretnék lenni

A zenének gyógyító ereje van. Az alkotások dallamainak, az ott felcsendülő hangok felszabadító erejének köszönhetően a saját személyiségemnek is számos, rejtett szegmensét ismerhettem meg – mondta a hirado.hu-nak a Bartók Rádió friss zenei díjazottja, az Év énekművészének választott Harcsa Veronika. A lapunknak adott interjúban a zenéhez fűződő személyes érzelmeiről, kitüntetéséről, útkereséseiről és gyermeke közelgő születéséről beszélt.

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy megkapta a díjat?

– Természetesen az, hogy ez egy nagy megtiszteltetés és komoly szakmai visszajelzés. Ez egy általános énekművészi díj. Szorosan kapcsolódik ahhoz, ami az elmúlt években a célommá vált. Én ugyanis a jazzből jövök, ez az anyanyelvem, de nagyon sok más műfaj is érdekel.

Mondana erre példát?

– A klasszikus zene is foglalkoztat, illetve az a gondolat, hogy hogyan lehet olyan produkciókat létrehozni, amelyekről már nem is lehet megmondani, hogy melyik műfajhoz kötődnek, mert a zenei összművészet világába tartozik.

Számos díj büszke tulajdonosa. Hová sorolja a mostani kitüntetését?

– A legrangosabb díj, amit életemben kaptam. Pontosan húsz éve döntöttem el, hogy énekes leszek, nagyon szép koronája ennek a két évtizednek.

Kinek árulta el elsőnek, hogy meg fogja kapni?

– A férjemnek és az anyukámnak.

Megünnepelték?

– Szűk családi körben. Ilyenkor közös az öröm. Akik közel állnak az emberhez, azok vele örülnek.

Életműve a jazzra épül, mégis pályája kezdetén a magyar alternatív popszcénában is sikereket ért el az Erik Sumo Band énekeseként, de önhöz köthető a Bin-Jip nevű kísérleti elektronikus trió két albuma és a Kassák Lajos verseit feldolgozó avantgárd lemez is. Melyik ezek közül az igazi Harcsa Veronika?

– Mindig az, amelyiket csinálom. Az utóbbi időben egyre többet dolgozom együtt klasszikus zenészekkel. Claude Debussy zenéjét feldolgoztuk hárfával, nem klasszikus énekhanggal és elektronikus hangzásvilággal. Hasonló stílusban készül most a Schubert feldolgozásunk. Sok olyan kortárs szerzővel dolgozom együtt, akik a klasszikus zene és a jazz határán mozognak. Most ezt érzem leginkább közel hozzám. A jazz és az improvizáció azonban a lelkem része, mindig velem van.

Meglehetősen távoli stílusokat sorolt fel.

– Nekem ez mégis egy nagy egészet jelent. Tudja, én későn, 21 éves koromban döntöttem el, hogy megpróbálkozom a zenei pályával.

Mi inspirálta?

– A zenéhez kötődő személyes élmények és az improvizáció spontán szabadsága. Úgy éreztem magam, mintha egy fantasztikus cukrászdába csöppentem volna, ahol az összes sütit meg kell kóstolnom. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, milyen felelősséggel jár az, hogy a műfajokba bele-belekóstolok, hiszen a kísérletezéseimmel és az új utak keresésével nem kapargathatom a felszínt, annál jóval mélyebbre kell hatolnom.

Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki informatika szakán kezdte, diplomáját mégis a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének szakán szerezte, mesterdiplomáját pedig a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban. A műszaki világ precizitásától nagyon messze van a jazz szabadsága.

– Lehet, hogy pont ez fogott meg. Az, hogy annyira más. Ugyanakkor a kettő remekül ki is tudja egészíteni egymást. Bátorság azonban tényleg kell egy ilyen váltáshoz. Nem csak a saját szakmai kísérletezésemhez, de ahhoz is, hogy bátran oda tudjak állni a közönség elé, hiszen sohasem tudhatom, hogy közülük ki jön velem a további utamon. Hála Istennek, mostanra kialakult a közönségemnek egy olyan magja, amely nem csak hogy szereti, de el is várja tőlem ezt a fajta kísérletezést. Azt, hogy mindig újat és újat fedezzek fel.

Saját dalait angolul énekli. Miért?

– Az angol a jazz anyanyelve. Gyakoriak benne az egy szótagos rövid szavak, ami nagyon rugalmassá teszi, emiatt pedig játékosan lehet énekelni. Természetesen nagyon fontos számomra a magyar nyelv is, ezért négy olyan zenei projektet is készítettem, amelyek magyar költők verseihez kapcsolódnak.

Hogyan tovább? Mi lesz a folytatás?

– Több vállalásom is van. Egyrészt készülőben van a már említett Schubert-lemezünk.

Mikorra várható a megjelenése?

– A jövő esztendő elejére.

Közben azért a tanulást sem hagyta abba.

– Végzős vagyok a Pécsi Tudományegyetem zeneterápia szakán.

Ez majdnem akkora ugrás, mint a Műszaki Egyetemről a Zeneakadémia.

– A zenének gyógyító ereje van. Az alkotások dallamainak, az ott felcsendülő hangok felszabadító erejének köszönhetően a saját személyiségemnek is számos rejtett szegmensét ismerhettem meg. Olyan dolgokat hozott ki belőlem a zene, amelyek verbálisan lehetetlennek tűnnek.

Például?

– Jól nevelt, csöndes kislány voltam, miközben sokkal több érzelem munkált bennem annál, mint amit meg mertem mutatni. A jazz, az improvizáció, a színpad engedélyt adott nekem arra, hogy a bennem addig rejtett érzelmi gazdagságot kinyissam és a külvilág elé tárjam. Ez adott esetben azt jelenti, hogy kikiálthatok magamból olyan dolgot, amit egyébként, a magánéletemben nem tennék.

– A szolid Harcsa Veronikába vadócot oltott a zene?

– Igen, azt hiszem, ez történt. Éneklés közben egyre kevésbé akartam az elvárásoknak megfelelni, és egyre kevésbé akartam kontrollálni magam. Igen, azt hiszem, ezek a jó szavak: elvárás és önkontroll. Végül a zenében és a zene által találtam meg önmagam. Azért jelentkeztem az egyetemre, hogy megismerjem ennek a pszichológiai hátterét, illetve azt, hogy a gyakorlatban hova lehet ezt eljuttatni. Diplomamunkámban megkíséreltem egy interaktív koncertműsort összeállítani, amelyet első ízben a Zeneakadémián mutattunk be.

Hogyan képzeljem ezt el?

– A közönség eszközöket kapott arra, hogy a zene egy adott pontján bekapcsolódhasson a műsorba. Vannak olyan műfajok, például a popzene, ahol a közönség együtt énekel az előadókkal. A klasszikus zenében vagy a jazzban ennél sokkal jóneveltebb a hallgatóság. Úgy érzem, lehetőség van arra, hogy az előadás egyes pontjain visszaadjuk a közönségnek a lehetőséget, hogy ne csak befogadó legyen, hanem önmagát is hozzá tudja adni a nagy egészhez.

Harcsa Veronika (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

Mindemellett jut idő a családra?

– Jut, most aztán meg főleg kell hogy jusson.

Hogyan készül az anyaságra?

– A pályán eltöltött két évtizedet kerek egésznek érzem, de ez a korszak most lezárult azzal, hogy babát várok. A Bartók Rádiótól kapott díj az eddigi zenei életem megkoronázása. Természetesen idővel ismét nyitni fogok a színpad felé, de számomra most a legfontosabb a gyermekem közelgő jövetele. Erre készülök minden idegszálammal. Jó édesanya szeretnék lenni. Jó érzéssel hagyom ott a színpadot, hogy később majd újra visszatérhessek.