Halász Judit neve generációk óta összefonódik a gyerekkacagással, a közös énekléssel és a meghitt családi pillanatokkal. Mégis, a SopronFest egyik videóinterjújában meglepően személyes és fájdalmas történeteket is megosztott arról, mit jelent számára a boldogság, és miért kellett elhagynia egyik legszebb, de legszomorúbb dalát a koncertjeiről.
Amikor arról kérdezték, mikor érezte magát utoljára boldognak, Halász Judit egy egészen egyszerű napot idézett fel.
„Sétáltam az utcán, próbára mentem, és ragyogóan sütött a nap…” – mesélte mosolyogva. Azt is hozzátette: „Lehet, hogy öt perc vagy egy perc, de nem hosszú idő…” – utalva arra, hogy a boldogság számára nem állandó állapot, hanem inkább apró, múló pillanat, amit meg kell tanulni észrevenni.
A színpadon is boldog, még ha néha sírnak is
A színésznő azt is elárulta, hogy a színpadon állva is boldog, főleg amikor azt látja, hogy a közönség tele van mosolygó, csillogó szemű gyerekekkel. Ám nem minden előadása végződött nevetéssel – volt olyan dal, ami váratlan és megrázó reakciókat váltott ki a szülőkből.
Halász Judit így mesélt erről:
„Ez a bizonyos apás dal, ami az én egyik lemezemnek talán a címadó dala volt, az egy nagyon szép dal… De szomorú, mert az apa elmegy, és a gyerek csak azt mondja a dalban, hogy ’ne menj el, nagyon rossz lesz nélküled!’ És amikor ezt koncerteken megpróbáltam elénekelni, akkor volt olyan anya, aki kiment a teremből, és kivitte a gyerekét is.”
A dal – „Apa, ne menj el” – olyan mélyen érintette a hallgatóságot, hogy végül Judit úgy döntött: nem énekli többé a koncerteken.
„De több anya sírva fakadt, és aztán nem tudtam, nem mertem tovább ezt a koncerteken elénekelni – folytatta Halász Judit. – És volt, aki aztán elmondta, hogy azért, mert mindig az apák nyernek mindenhol… Nekem olyan furcsa volt, mert nem az volt a feladatom, hogy megoldjam a rosszul sikerült házasságukat…”
A gyerekek nyelve egy bizalmi kapcsolat
Halász Judit több évtizedes pályafutása alatt megtanulta a gyerekek nyelvét, és ez a kölcsönös bizalom ma is élő kapcsolat közte és a kicsik között.
Ahogy ő fogalmaz: a gyerekek felé természetes bizalommal nyit, ők pedig ezt érzik és viszonozzák. Ezért lehet, hogy ennyi év után is minden korosztály örömmel fordul hozzá – akár egy mosolyért, akár egy dalért, akár csak egy pillanatnyi boldogságért.
