Kultúra

„Nem ez lesz életem utolsó koncertje” – Illényi Katica először beszélt a rákkal való küzdelméről

Hónapokig parókában lépett színpadra, közben zenét írt, lemezeket vett fel, sportolt, és hitt a gyógyulásban. A közönség semmit sem vett észre Illényi Katica küzdelméből, most először mesélt arról, hogyan küzdötte le a kórt.

A világhírű hegedűművész, Illényi Katica hosszú hónapokig őrizte a titkot: rákos megbetegedéssel küzdött, miközben koncertezett, dolgozott, zenét írt és végig mosollyal lépett a színpadra. A közönség nem tudott semmiről,  ő pedig úgy döntött, akkor beszél róla, amikor már túl van a nehezén.

Illényi Katica a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén (Fotó: MTVA Fotó: Zih Zsolt)

A legnehezebb időszak a műtét előtti három hét volt számára, de a beavatkozás után már elkezdett reménykedni. Ekkor történt az a pillanat is, amelyet sosem fog elfelejteni:

„Műtét után ott állt az ágyam mellett az orvos, aki azt mondta: »Katica, jól sikerült a műtét, minden, ami rossz volt, kikerült, most jön a kemoterápia. Vállalja?« Mi jön?! Mit vállalok? Erre nem számítottam. Megijedtem, hiszen oly sok rosszat hallani a kemoterápiáról. Abban, hogy végül is dönteni tudtam, és a kezelést elfogadtam, sokat segített egy fiatal doktornő. A műtét másnapján bejött hozzám, rám nézett, majd azt kérdezte: „Katica, hol a hegedűje?” Mondtam neki, nem gondoltam, hogy behozom, mire ő: »Jaj, de kár!« Másnap a családom behozta nekem a hangszert, én pedig aztán az ágyban, félig fekvő, félig ülő pózban eljátszottam neki Bach E-dúr Preludiumját. Közben arra gondoltam, édes Jóistenem, ugye, nem ez lesz életem utolsó koncertje. Ezt a gondolatot persze, abban a pillanatban töröltem is az agyamból.”

Illényi Katica sajátos humorral kezelte a hajhullást is, ahogy ő fogalmazott, „buli” lett belőle:

„Amikor elkezdődött, azt mondtam, most jöjjön a borotva. Szinte kíváncsi voltam, milyen leszek haj nélkül. Elhatároztam, hogy nem szomorkodom ezen, hanem úgy fogom fel, hogy ez buli! Másnap pedig jött hozzánk a húgom kilencéves kislánya, ő filctollal virágokat rajzolt a fejemre.”

A gyógyulás útján a mozgás is fontos szerepet kapott

„Életemben nem sportoltam olyan szorgalmasan, mint ebben az időszakban. Sétáltam, amennyit csak bírtam, nyújtottam, jógáztam, mert ha az ember fizikailag erős és izmot épít, jobban viseli ezeket a kihívásokat is. A sportolást napi meditációként fogtam fel. Hittem, bíztam és imádkoztam. Egyfolytában dolgoztam, két lemezt is feljátszottam ebben az időszakban. Eddig zenét nem írtam, mert nem vagyok zeneszerző, ez egy szakma, de akkor írtam egy szép lassú számot. A címe: Healing, azaz Gyógyulás. A mai napig eljátszom a színpadon minden alkalommal” – nyilatkozta a Best magazinnak.