Környezetünk

Kapu Tibor videója mindenkit lenyűgözött, ezért olyan különleges a súlytalanság

Nemrég a Hunor Program Facebook oldalán osztottk meg egy látványos videót, amelyben Kapu Tibor egy kollégája körül keringett a Nemzetközi Űrállomáson. Mókás, szinte játékos pillanatnak tűnik, pedig a háttérben nagyon is komoly tudomány áll. De mit is jelent pontosan a mikrogravitáció? Mi történik a testünkkel a súlytalanságban, és hogyan befolyásolja az űrutazók mindennapjait? Összegyűjtöttük a legérdekesebb tudnivalókat!

Ha megnézzük Kapu Tibor friss videóját, olyan érzésünk lehet, mintha az űrhajósok egy buborékban lebegnének: a Nemzetközi Űrállomás (ISS) belsejében minden mozdulat lassan, elegánsan történik, és az űrhajósok mintha egy láthatatlan hullámon sodródnának. Ez a jelenség a mikrogravitáció, amit gyakran egyszerűen súlytalanságnak nevezünk, pedig valójában kicsit másról van szó.

Mi az a mikrogravitáció?

A Föld körül keringő ISS-en valójában nem tűnik el a gravitáció, sőt, ott is jelen van, csupán valamivel gyengébben, mint a felszínen. Az űrállomás és az űrhajósok folyamatosan szabadesésben vannak, csak éppen olyan gyorsan haladnak előre (kb. 28 000 km/óra), hogy mindig elkerülik a visszaesést a Földre. Ezért mondjuk azt, hogy mikrogravitáció van: a gravitációs erő megmarad, de szinte teljesen kiegyenlítődik a mozgás hatására, és a testük állandó lebegésben marad.

Milyen érzés mikrogravitációban élni?

A legtöbben romantikusnak vagy játékosnak gondoljuk, de az űrhajósoknak egy sor furcsa élményt hoz:

Lebegés mindenhol: A testük nem ér semmilyen felülethez, ezért nincs megszokott „fent” és „lent”. Egy-egy mozdulat után akár percekig sodródhatnak.

Étkezés új szabályokkal: A leves nem folyik ki a tányérból – hanem apró gömbökben lebeg. A vizet zacskóból kell szívni, a morzsák és egyéb ételdarabok pedig szabadon repülnek.

Alvás másképp: Az űrhajósok hálózsákban alszanak, amit a falhoz rögzítenek, különben lebegve ébrednének a kabin másik sarkában.

Hogyan hat a testünkre a súlytalanság?

A mikrogravitáció egyszerre lenyűgöző és kihívásokkal teli. A szervezetünk ugyanis millió éven át úgy fejlődött, hogy állandóan a gravitáció húzza.

🔹 Izom- és csontvesztés: A lebegés miatt a test nem terheli a csontokat és izmokat, ezért gyorsabban sorvadnak. Az űrhajósoknak naponta több órát kell edzeniük, hogy ezt ellensúlyozzák.

🔹 Folyadékeloszlás: A vér és egyéb testnedvek a gravitáció nélkül nem húzódnak lefelé – ezért az arcuk kipirosodik, az orruk bedugulhat, és sokan „űrnáthát” tapasztalnak.

🔹 Egyensúlyérzék: A belső fülünk érzékeli a test helyzetét a gravitációhoz képest. Súlytalanságban ez az érzékszerv megzavarodik, ami kezdetben szédülést vagy émelygést okozhat – ezt nevezik űrbetegségnek.

Miért fontos kutatni a mikrogravitációt?

A súlytalanság hatásai nemcsak az űrhajósok egészsége miatt fontosak. A Nemzetközi Űrállomáson zajló kísérletek segítenek megérteni a csontvesztést, az izmok leépülését és a keringési problémákat, amik a Földön például az időseknél vagy mozgáskorlátozottaknál is előfordulnak. A mikrogravitáció egyedülálló laboratórium, amely új gyógyszerek és kezelések fejlesztését is inspirálja.