Kanadában él, filmes vállalkozást vezet és mellette tanít és nem mellesleg két kisgyermek édesapja Mihalik Levente, aki bár a tengerentúlon született, magyarságát sosem engedte el.
Ahogy ő fogalmaz:
„Magyar volt az első nyelvem, otthon csak magyarul beszéltünk, és bennem maradt az, hogy a kulturális dolgokat nem elég megörökölni, hanem aktívan meg kell őrizni.”
Levente családja Békés megyéből származik, és a felmenői hagyatékát különösen értékesnek tartja. Egy 1833-as anyakönyvi kivonatot is őriz, amit szimbolikus jelentőségű dokumentumnak tekint – ez ugyanis öregebb, mint maga Kanada. A történelmi múlt és a személyes örökség iránti tisztelet nála nem elmélet, hanem mindennapi gyakorlat.
Sőt, felesége – aki japán származású – is aktívan támogatja a törekvéseit, főleg azért mert az ő családja teljesen elvesztette a kapcsolatot a japán kultúrával:
„A feleségem nagyon támogatja ezt, hogy magyarul beszéljenek. Mikor nem vagyok otthon, csak magyar mesék mennek, magyar zenék.”
Levente számára nemcsak a nyelv, hanem a közösség is kulcsfontosságú. Gyerekeit magyar iskolába járatja, nem csak a tanulás, hanem az élő közeg miatt: barátkozás, hagyományok, ünnepek, közös programok. A templomi közösség különösen közel áll hozzájuk – a melegség, amit ott kapnak, számára példaértékű.
„Szerintem ez a fajta kapcsolódás, amit ott kapnak, más, mint a kanadai kultúrában, családiasabb és befogadóbb.”
Számára a magyar identitás biztos kapaszkodó, amit a gyerekeinek is szeretne továbbadni:
„Nem engedem, hogy a gyerekeim elveszítsék a gyökereiket. És az én célom az, hogy a hagyományunk generációkon át fennmaradjon.”
Mihalik Levente története példa arra, hogy a világ bármely pontján magyarok maradhtunk, ha szívvel, szeretettel és tudatossággal adjuk tovább az örökséget.
A Duna Öt kontinens teljes adását, melyben Mihalik Levente mesél származásáról és családjáról, az alábbi linkre kattintva nézheti vissza.
