(Fotó: Unsplash)
Jámbor Zsófia vagyok, a MásképpGondolkodó gyereknevelési oldal létrehozója, Gyermek és Ifjúsági Preventor.
2023-ban körbenéztem a világban és nem tetszett amit láttam a szülő-gyerek kapcsolatok terén. Ezért létrehoztam egy platformot ahol megosztottam az érzelemközpontú gyerekneveléssel kapcsolatos módszereimet, meglátásaimat. Meglepődésemre sokan tudtak azonosulni a nézeteimmel és mire észbe kaptam, már elöntöttek a segítségkérő üzenetek. Szerettem volna segíteni, így a tapasztalataimat és kutatómunkámat kiegészítettem egy képzéssel ami által Gyermek- és Ifjúsági Coach és Preventorként folytattam az utamat.
A Ridikül Kulcskérdések rovatán keresztül is segíteni szeretnék azon az úton, ahol sokszor szülőként elveszve érezzük magunkat. Segíteni szeretnék megérteni, hogy minden gyerekhez a szívén keresztül vezet az út de a tudatosság rajzolja a térképet.
Édesanyaként, vegyes érzések vannak bennem, ahogy az augusztusi napok fénysebességgel telnek. Még együtt vagyunk, még élvezzük a nyári szabadságot, de közben már készülődünk. Fejben már ott vagyok az írószerek között, listába gyűjtöm mit kell vennünk, előkészítenünk, de a szívem hátra maradt a társasjátékkal töltött estéken.
Sokan ilyenkor egyszerűen csak beleugranak a rutinba, abban bízva, hogy majd “belejönnek” a mindennapokba. Pedig a hirtelen váltás gyakran fáradtságot, szétszórtságot vagy ellenállást szül.
Az iskola nemcsak a tanulásról szól. Közösséghez tartozás, szabályok elfogadása, időbeosztás – mindez komoly kihívás, főleg egy “szabad folyású” nyár után.
Minden évben ugyanazt élem meg a kisfiammal, amikor először kerül szóba az iskola. Izgatott, mert újra láthatja a barátait, kíváncsi, hogy mit hoz az új tanév, de mellette ott ül egy pici félelem és szomorúság a szemében. Érdekes folyamat ez, várja a változást, de ugyanakkor tart is tőle. Felmerülnek kérdések, amiket minden nyáron feltesz nekem:
Mi lesz, ha nem megy majd olyan jól? Baj lenne, ha környezetből csak 4-es lennék? Szerinted nehezebb lesz, mint az előző osztály volt?
Ezek a kérdések minden gyerek fejében ott vannak, egyesek maguktól felteszik, másokból elő kell csalogatni.
Én az előkészítés híve vagyok, ha iskolakezdésről van szó. Nem csak a tolltartót kell elrendeznünk, hanem a gyerekek érzéseit és gondolatait is. Elcsépelt tanácsnak tűnhet, hogy beszéljünk róla, de mégis ez az egy módja, hogy a fejben megszületett aggodalmak ne nyomják a szívet.
Szülőként meg kell tanulnunk jól kérdezni. Senkinek sem kell bemutatni a „Mi volt az ebéd?” című kérdést, amire általánosságban a „Nem emlékszem, jó volt” – válaszokra számíthatunk.
Viszont, ha konkrétumra kérdezünk, máris más a helyzet: Volt répa a levesben? Remélem sült hús volt a második, tudom azt mennyire szereted.
A félelmek előcsalogatásával is pont ez a helyzet. Egy egyszerű „Félsz a sulitól?” nem minden gyereknél lesz elegendő ahhoz, hogy beleshessünk a fátyol mögé.
Próbáljunk meg másképp kérdezni!
Szerinted több lesz a házi ebben az évben? Biztos sok érdekesség lesz idén matekból, körzőt is láttam a listán, várod hogy használjátok majd? Az ilyen kérdések és mondatok témaindítók, utat nyitnak a gyerekek kérdéseinek, esetleges félelmeinek, aggodalmainak.
(Fotó: Unsplash)
Fontos, hogy a tőlünk érkező válaszok megnyugtatóak, de ugyanakkor őszinték legyenek. Mi felnőttként nem tudhatjuk a választ minden kérdésre, ami a gyermekünkben felmerül az új tanévvel kapcsolatban, de egy dolgot biztosan tudhatunk:
Biztosítani arról, hogy bármilyen változás vagy nehézség is merülne fel, együtt, közösen birkózunk meg vele, pont úgy ahogy az előző években is tettük.
Nagyon fontos a fokozatos a visszatérés: a lefekvés és ébredés idejének lassú igazítása. Közös tevékenységekkel is könnyíthetjük a felkészülést. Például együtt megtervezni a tízórait, közösen kiválasztani a füzeteket. Ezek erősítik azt az érzést, hogy az iskola nem ellenség, hanem az élet természetes része.
(Fotó: Unsplash)
A nyári szabadság után sok gyerek érzi úgy, hogy elveszíti az irányítást az ideje felett: ez dühöt, szomorúságot, ellenállást szülhet. Kisebbeknél az is nehézséget okozhat, hogy a nyári szünet alatt sokkal több és minőségibb időt töltünk együtt, így a reggeli búcsú az iskola előtt jelenthet kihívást. Érdemes az első pár napban időben érkezni, hogy ne csak egy gyors puszira jusson idő. Ha visszalépne egy bátorító ölelésre, legyen rá lehetőség.
Egy útravaló mondat a döcögősebb reggelekre: ne izgulj, minden rendben lesz, délután itt foglak várni és alig várom, hogy mindent elmesélj.
A visszaszokás nem megy egyik napról a másikra. Lesznek könnyű reggelek és nehezebbek, amikor még a cipőfűző is küzdelem. A kulcs a nyitottság és az elfogadás. Ha a gyerek érzi, hogy szülei nem a jegyeire, hanem a közérzetére figyelnek, az iskola újra biztonságos tereppé válik. Nem érdemes ezt a folyamatot siettetni, adjunk magunknak és nekik is időt a visszarázódásra.
A türelmünkből jusson magunknak is, nem dől össze a világ, ha otthon marad a tornazsák, sőt, a listán szereplő hat zacskó írólapra sem első nap lesz szükség.
Nagy feladat újra útnak indítani őket, bátorítani, támasznak lenni, amikor talán mi is a könnyeinkkel küzdünk. Egy újabb tanév, amivel nem csak a gyerekek, de mi szülők is szembenézünk, minden nehézségével, elvárásával, de ugyanakkor minden sikerével és minden büszkeséggel töltött pillanatával együtt.
