Kultúra

A papagájhal titka – Teremtésmesék: Lackfi János új könyve a Föld iránti felelősségre tanít

Lackfi János neve mára egyet jelent a játékos, mégis mély értelmű gyerekirodalommal. A kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója: költő, prózaíró, műfordító, akinek szövegei egyszerre nevettetnek és elgondolkodtatnak. Gyerekkönyveiben – legyen szó a hétköznapi családi élet apró csodáiról vagy a természet rejtelmeiről – mindig ott bujkál a derű, a nyelvi lelemény és az a fajta szeretetteljes figyelem, amellyel az ember és világ viszonyát közel hozza az olvasóhoz.

Lackfi János (Fotó: Ridikül/Tőke Béla)

Lackfi János írói munkásságának különlegessége, hogy képes a legkomolyabb témákat is könnyed, humoros hangon megmutatni – épp ezért képes megszólítani gyereket és felnőttet egyaránt. Legújabb könyve, A papagájhal titka – Teremtésmesék különösen fontos vállalás. A kötet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Katolikus Pedagógiai Intézet közös projektjeként jelent meg, és már megjelenése pillanatában három nyelven – magyarul, angolul és franciául – vált elérhetővé. Ez önmagában is figyelemreméltó teljesítmény a magyar gyerekirodalomban: ritka, hogy egy hazai szerző mesekönyve ilyen gyorsan nemzetközi útra induljon.

A nemzetközi bemutatón – ahol pedagógusok, környezetvédelmi szakemberek és irodalmárok is jelen voltak – a könyvet a „teremtésvédelem” irodalmi példájaként emlegették.

De mit is jelent ez a kifejezés? A „teremtésvédelem” nem pusztán környezetvédelmet takar. Ez a szemlélet abból a gondolatból indul ki, hogy a világ – a természet, az állatok, az emberi élet – egységes, teremtett egész, amelynek megóvása erkölcsi és spirituális feladat is. A kifejezés a vallási tanításokból ered, de mára tágabb értelmet nyert: azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a Földért, amelyet nem birtokolunk, hanem kölcsön kaptunk. Ezt az üzenetet Lackfi nem moralizálva, hanem mesés formában, humorral és képzelettel közvetíti. Erről mesélt bővebben Lackfi János a Család-barát műsor vendégeként.

(Forrás: Katolikus Pedagógiai Intézet)

Lackfi nem didaktikusan beszél a környezetről – inkább játékosan mutat rá, hogyan kapcsolódik minden mindennel. Egy parányi halfaj vagy egy fa sorsa is visszhangzik az ember életében. A történetek lényege, hogy a legkisebb tett – egy eldobott hulladék, egy megmentett virág, egy csendes odafigyelés – is számít, ha meg akarjuk őrizni a világunk szépségét.

A könyv különlegessége abban is rejlik, hogy nem pusztán gyerekeknek szóló olvasmány, hanem pedagógiai eszköz is – egyelőre kereskedelmi forgalomban nem is kapható. Az intézményekbe juttatott példányok célja, hogy az iskolai nevelés részévé váljon az a gondolat: a teremtett világ nemcsak ismeretanyag, hanem élő közösség, amelyben mindenkinek felelőssége van. A gyerekek így már korán megtanulhatják, hogy a természet iránti szeretet nem elvont eszme, hanem mindennapi cselekvés.

A Papagájhal titka egyszerre szórakoztató és elmélyült olvasmány, amely nemcsak mesét, hanem küldetést is hordoz. Lackfi János ismét bizonyítja, hogy a gyerekirodalom lehet egyszerre könnyed és komoly, játékos és gondolatébresztő: ha figyelünk a világ apró titkaira, talán jobban megértjük, hogyan óvhatjuk meg azt, ami közös bennünk és körülöttünk – a teremtett világot.