1 hónapig no alkohol – ez a „vállalás” valószínűleg semmit nem jelent azoknak, akik amúgy sem isznak rendszeresen vagy napi szinten. De vajon mit üzen egy társadalomról, ha a józanságot már kihívásként kell megélnünk?
(Forrás: Unsplash)
A Száraz November magyar kezdeményezésként 2017-ben indult a Kék Pont Alapítvány szervezésében, a brit Dry January és az amerikai Go Sober for October mintájára. Azóta minden ősszel egyre több ember csatlakozik: baráti társaságok, munkahelyi közösségek, sőt influenszerek és ismert arcok is posztolnak a kihívásról. A cél egyszerű – vagy legalábbis annak tűnik: harminc napig nem inni semmit, ami alkoholt tartalmaz.
A valóságban azonban sokkal többről van szó, mint egy hónapnyi önmegtartóztatásról. A kihívás arra kéri az embereket, hogy nézzenek szembe saját szokásaikkal, és vizsgálják meg, miért, mikor és hogyan isznak.
A legtöbben ugyanis nem alkoholisták. Nem is tekintik magukat annak. Sokan „csak” minden este megisznak egy pohár bort, vagy a hétvégét nem tudják elképzelni sör nélkül. A Száraz Novemberben részt venni számukra nem lesz élet-halál kérdés, inkább játékos önvizsgálat. Mégis: gyakran ezek a kísérletek nyitják fel a szemet komolyabb problémára. Amikor valaki rájön, hogy mennyire automatikus mozdulat az ital után nyúlni, hogy egy fárasztő nap vagy lelkileg megterhelő esemény után nem tudja máshogy levezetni a feszültséget, ha nem nyúlhat alkoholhoz, vagy éppen csak mennyire hiányzik a „pohár a kézben” érzése – akkor szembesül azzal, hogy az ivás már nem csak társasági szokás, hanem rutin, sőt kapaszkodó lett.
A kihívásban résztvevők közül sokan számolnak be arról, hogy már ettől a kis változtatástól mennyit javult az életminőségük: jobban alszanak, tisztábban gondolkodnak, és energikusabbak napközben.
Ezek a tapasztalatok nemcsak a testet, hanem a lelket is visszahangolják.
A kihívás tehát nem csupán tiltás, hanem önismereti út is: egyfajta kísérlet arra, hogyan érezzük magunkat, ha elvesszük az életünkből azt az anyagot, ami gyakran a kikapcsolódás, a társaság és az ünnep szimbóluma.
(Forrás: Unsplash)
Nem mindenkinek ajánlott a száraz november
Nem szabad elfelejteni, hogy a Száraz November nem mindenki számára indul egyenlő feltételekkel. Aki súlyos alkoholproblémával küzd, azok számára a józanság nem kihívás, hanem gyógyulás kérdése, amit nem lehet közösségi posztok vagy hashtagek mentén megélni. Nekik orvosi, pszichológiai, közösségi segítségre van szükségük, hosszú távon trtó fenntartó terápiára, nem pedig egy hónapnyi önmegtartóztatásra.
A statisztikák szerint az alkoholisták száma Magyarországon hétszázezer és egymillió közé tehető. Utóbbi egy felső érték, amelyben a veszélyeztettek is szerepelnek, vagyis akiknél fennáll szervi elváltozás, a megbetegedés kockázata. A bevitt alkoholmennyiség alapján a szakirodalom szerint a napi 150 grammnyi alkohol fogyasztása szinte biztosan szervi elváltozásokat okoz.
(Forrás: MTVA)
A statisztikák szerint Magyarországon nagyjából 700 000–1 000 000 fő él alkoholbetegséggel, vagy olyan súlyos alkoholfogyasztási problémával, amely tartós segítséget igényel.Korábban mi is írtunk róla, hány gyerek nő fel alkoholista szülők árnyékában, és hogy ez milyen láthatatlan sebeket hagy maga után. Ez is jól mutatja, hogy az alkoholizmus nem csupán egyéni, hanem generációkon átívelő társadalmi probléma.
A súlyos alkoholproblémákkal küzdő emberek számára nem ajánlott az azonnali megvonás, mert súlyos elvonási tünetegyüttes léphet fel, amely életveszéllyel jár
– mondta el Funk Sándor addiktológus a hirado.hu-nak. Számukra csak orvosi felügyelet mellett javasolható egy ilyen lépés vagy gyógyszeres kezelés szigorú betartásával otthon, családi körben.
A Száraz November igazi ereje tehát nem abban rejlik, hogy hányan bírják ki harminc napig alkohol nélkül, hanem abban, hogy beszélni kezdünk arról, miért iszunk ennyit. Magyarországon az alkoholfogyasztás az európai átlag felett van, miközben a mértékletességet alig tekintjük értéknek. A társasági nyomás, az „egy pohár nem árt” mentalitás és az „ivás mint stresszkezelés” kultúrája mélyen beépült a mindennapjainkba. A Száraz November ennek tart tükröt: ha nehéz egy hónapig nem inni, talán nem is annyira ártatlan az az egy kis söröcske a vacsora mellé.
(Forrás: Unsplash)
Orsolics Zénó addiktológiai tanácsadó azonban arra is felhívja a figyelmet a hirado.hu-nak adott interjúájban, hogy a Száraz November után többen nyúlnak alkoholhoz a decemberi ünnepek során:
„Egyfelől sokan a száraz novembert erőből csinálják, és csak próbálják túlélni. Várják a végét, és így nagy valószínűséggel, amint letelik a hónap, „megjutalmazzák” magukat némi alkohollal.”
– mondta. „Másrészt pedig decemberben a karácsonyi ünnepkör miatt az is alkoholt fog fogyasztani, aki a normál hétköznapokban nem iszik. Ez valamilyen módon része az ünnepi körnek, és ezzel nincs is baj úgy gondolom. Azzal szokott a baj lenni, amikor valaki alkoholbeteg és az ünnepeket is felhasználja arra, hogy ihasson, pedig ő az év többi hónapjában is problémás ivó.”
A mozgalom így egyszerre social media divathullám és társadalmi reflexió is. Az egyik oldalon ott a posztolható kihívás, a „józan hónap” mint életmódprojekt. A másikon ott a csendes felismerés, hogy ez a játék valójában komoly: egy ország kollektív önvizsgálata arról, mit jelent számunkra az ital. És bár nem mindenki tartja be, talán már az is elég, hogy egy hónapig beszélünk róla.
